Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)
VEKERDI LÁSZLÓ: A Bolyai-gyűjtemény a Bolyai-kutatásban
88 Vekerdi László A több szempontból igen érdekes Hermesz-véleményről máig a Katalógus bevezetésében olvashatunk legtöbbet s legokosabbat; s ugyanez elmondható Farkasnak az Athenaeumi Figyelmezőbe szánt megjegyzéséről. „Az 1835-ben kiadott magyar könyvek közül az akadémiai jutalmat Nagy Károly: Arithmetika c. munkájának ítélték, Nagy Károly hazai hírnevéhez nagyban hozzájárult a jutalom. Egyre több munkájáról került ismertetés a korabeli lapokba. Az 1835-ben jutalmazott »Arithmetika« második része »Elemi algebra. Számírás közönséges jegyekkel« címen 1837-ben jelent meg, melyet Vállas Antal ismertetett az athenaeumi »Figyelmező az Egyetemes Literatúra Körében« hasábjain még ebben az évben (102—104. p.). [...] A könyvismertetés végén Vállas Antal ajánlja a közönségnek Nagy Károly művét, mert »az olvasó csakhamar észreveendi, mely végtelen nagy különbség van e jeles munka, s azon elemi s legnagyobb részint elavult bevezetések közt, melyekkel bennünket Dugonics, Pethe s utánok mások is, megajándékoztalc«. Bolyai Farkast sérthette ez a megjegyzés, mert válaszcikkében csaknem tételről tételre bizonyítja be Vállas Antalnak, hogy a Nagy Károly művében tárgyalt matematikai kérdésekkel ő már az 1830-ban megjelent »Az Arithmetica elejé«ben, majd később a Tentamenben foglalkozott és tisztázta a Vállas Antal által dicsért tételeket. Tulajdonképpen ez a tartalma Bolyai Farkas cikkének, [...] de a cikk sohasem jelent meg a Figyelmezőben." 6 Bolyai Farkas Vállas recenziójának bírálatában „Az Arithmetica elejé"-nek megfelelő részeiből idézve roppant szemléletesen demonstrálja, hogy „az a' munka, melynek legszebb oldalainak, néhány locus communis hozatik elé, nem állana, a' mint iratik, végtelen különbséggel a' Dugonics, Pethe 's azutáni mások próbatételeiknél, melyek közül némelyekben éppen locus communisok megvannak." A Tentamenben pedig a Nagy Károlynál dicsért részek „ezen könyvnek csekélyebb helyei közé" tartoznak. A példák kifejtése után végül megjegyzi: „Nem teheti mindazáltal erre nézve Ref. hogy hibául ne tegye ki Magyarnak, hogy nem magyarul írt; 's ha oly alakban adta ki, melyben a' mái időkben életre nem jöhet sok főtörése' szüleményeinek temetését békével nézze el, azzal a' reménnyel, hogy diák halottja valaha salakjából megtisztulva támad fel." 7 6 Katalógus 8—9. „A kéziratot Bod Péternek küldte meg — aki akkor Bécsben tartózkodott — azzal a megjegyzéssel, hogy juttassa el Toldy Ferencnek kinyomtatás végett »Többet írtam volt — olvassuk a levélben — de a többit elhagytam; ennyit pedig minden kímélni kívánó természetem mellett is, kinyilatkoztatni kötelesnek éreztem magamat, hogyha lehet, az uralkodni kezdett fattyú fény ne hátráltassa még tovább is hazánkban a kimívelődés teknősbékai későségét.«" 7 Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye. (A továbbiakban: MTAKK) K 23/48.
