Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)
MARTH HILDEGARD: Az Elischer-féle Goethe-gyűjtemény
200 Marth Flildegard történelmi tény ad alkalmat H. Schoppernak arra, hogy széljegyzetében magyarázó jellegű említést tegyen nem csupán II. Miksa német-római császárról, hitveséről a spanyol származású Mária királynéról, de az oszmán seregek ellen viselt harcokról is; a dicséret hangján szól Sigmund Feyerabendről, 3 3 a nyomdászról. A pergamenbe kötött könyv gerincén a következő elmosódott sorok olvashatóak: REINIKE Fuchs Lat: V 19 Az előzéklapra fekete tintával írt bejegyzés a kötet provenienciájára utal: Est Biblioth Baueri Universal T III. A kötés további meglepetéssel is szolgál, minthogy a fűzés egy-egy helyén kódexlap-töredék árulkodik a korabeli kötési „szokásokról". A pergamenkötésen halványra fakult betűkkel ez áll: Unica nostra salus spes vita redemptio Cbristus. Az említett sor alatt egy másik, teljességgel olvashatatlan — de minden valószínűség szerint — possesor-bejegyzés is található; a név kezdőbetűi ismétlődnek meg a megvágott címlap alsó szélén: A—I [?] R [,..] 3 6 (5., 6. ábra) Elischer Boldizsár azért törekedett ennek a kötetnek a megszerzésére is, mert Goethe az 1788-ban írt Egmont 3 7, az 1779-ben elkészült Iphigenie auf Taurisfi és az 1790-es Torquato Tasso 3 9 után két kis eposzt is ír, és ezek közül az egyik, a Reineke Fuchs 1794-benA (7., 8. ábra) 35 S. F. 1564. május 16-án Mülhausenből tér meg Frankfurt am Mainba, ahol minden valószínűség szerint Faber (Fabricius), azaz Peter SCHMIDTtől átveszi a nyomdát. 36 Ez úton mondok köszönetet Dr. Ritoók Zsigmondné Szalay Ágnes dr.-nak, aki a kézírásos bejegyzések olvasatában segített. 37 Az Elischer-gyűjtemény rendelkezik a Lipcsében 1788-ban Göschennél kiadott példánnyal. MTAKK 397.047 Ugyanígy megtalálható Bauer Simon bevezetésével és magyarázó jegyzeteivel a Franklin Társulatnál 1887-ben kiadott „Egmont". MTAKK 398.584 Az „Egmont" dán nyelven is megvan a gyűjteményben: Oversat af J. Lehmann. Kobenhavn, 1888. MTAKK 398.635 38 Iphigenie aufTauris. Lpzg. Göschen, 1787. MTAKK 397.041 Az 1832. április 9-i akadémiai kisgyűlésen Vörösmarty Mihály felolvasta „Vélemény"-!t, mely ezúttal Kis János fordításában került elé, és véleménye szerint némi javítás után, mely az eredeti „ötös jambusok" megtisztítására vonatkozott, megjelenhetett az Iphigenia ... magyar nyelven is: Iphigenia Taurisban. Dráma. Ford. Kis János. Bp. 1877, Franklin-Társ. kézirat. MTAKK RUI Színészet-szak - 397.084 [Az autogr. 1. doboz.) Kazi Kis János (Szent-András, ma: Rábaszentandrás, 1770. — Sopron, 1846.): költő, író, műfordító, ev. lelkész. Jobbágy származású, aki 1822-ben nemességet kap. 1830-tól a M. Tudós Társaság, 1842től a Kisfaludy Társaság tagja. Verseit Kazinczy adja ki, Kölcsey méltatja. A nyelvújításnak híve, de a túlzásoktól tartózkodik. 39 Torquato Tasso. Lpzg. Göschen, 1790. Tortquato Tasso. Színmű. Ford. és bevezetéssel ell. Teveli Mihály. Körmöczbánya, 1909. Paxner és Biron ny. MTAKK 398.615 40 A XV. század óta nyomtatásból is ismert alnémet állateposz, mely Goethe munkájának is az alapját adja, egy ismeretlen lübecki egyházi író műve, mely 1498-ban jelent meg. Az eposz igen elterjedt, több változata is ismert, Goethe azonban elsősorban a Nyugat-Európában elterjedt Róka-regényből merít. Közvetlen előzménye a németalföldi Reinaert de Vos. Ez a változat egyetlen példányban maradt fenn Wolfenbüttelben. Az alnémet állateposzt J. Ch. Gottsched jelentette meg 1752-ben prózában, Reinecke Fuchs címen. Ez az 1752-es kiadás az alapja a Goethe-munkának.
