Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)
ROZSONDAI BÉLA: A Waldstein-gyűjtemény és az adományozó Waldstein János
182 Rozsondai Béla megyeren akkor még feltehetően nem volt birtoka a családnak. Waldstein János 1844-ben vette nőül Zichy Teréz grófnőt (1813-1868), Zichy István (1780-1853) Veszprém vármegyei főispán lányát, és ezzel lett felesége birtokának gazdája Várpalotán, 4 1 valamint a Csallóközben Csicsón és Nagymegyeren. 4 2 Felesége halála után Egyiptomba utazott, rajzokat készített, régészeti leleteket hozott. 4 3 1871-ben a morvaországi Lettowitz várában (ma Letovice) feleségül vette Kálnoky Adél grófnőt (1843—1905). Ahogy maga Waldstein sokat tett, különösen birtokai környékén, a gazdaság fejlesztéséért, korszerűsítéséért és országos léptékben a művészetekért, úgy Kálnoky Adél Csicsón apácazárdát építtetett, melyhez leányiskola és kisdedóvó kapcsolódott, 4 3 és Várpalotán is zárdaiskolát, Waldstein pedig ispotályt létesített. 46 Mintha mindebben Széchenyi István hatása érvényesülne, és Waldsteinnek az a törekvése, hogy ifjúkori elképzeléseiből valamit megvalósítson. 1871-ben Bécsben megjelent egy könyv, Johannes Ziegler fordításában: Leonora Christina schleswig-holsteini grófnő emlékiratai huszonegy éves fogságából, melyet a koppenhágai vár Kék-tornyában töltött 1663-tól 1683-ig. 4 7 Az eredeti dán kéziratot és a könyvben közölt portrék eredetijét Waldstein János gróf bocsátotta rendelkezésre. Az előszóban Waldstein leírja, hogy hogyan jutott el hozzá a kézirat. Az ő nagyszülei apai ágon Georg Christian Waldstein (1743—1791) és felesége, Elisabeth Ulfeld (1747—1791). E nagyanyjának dédszülei pedig Corfiz Ulfeld gróf (1606—1664) főudvarmester és neje, a szóban forgó Leonora Christina (1621— 1698), IV. Keresztély dán és norvég király leánya. 4 8 Egy királyi ős a Waldstein családban. 41 VARGA, i. m. 553. - FÉNYES: Magyarország geographiai szótára..., i. m. 3. köt. 189. — NAGY, i. m. 11. köt. 1865. 375. - WURZBACH, i. m. 60. Th. 1891. 30-32.-Magyar nemzetségi zsebkönyv. I. Főrangú családok, i. m. 1. köt. 1888. 289. - KÁLNOKY, i. m. 24. 42 BOROVSZKY, i. m. 52, 57, 99, 107. - FÉNYES: Magyarországgeographiai szótára..., i. m. 1. köt. 219. — FÉNYES Elek: Magyar országnak 's a' hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. 1. köt. Pest, 1836. 150. — Fényes Elek 1836-os művében Nagymegyeren gr. Zychy [!] szerepel mint földesúr és „egynehány nemesek", Csicsón pedig gr. Zychy István. A későbbi művek már megnevezik birtokosként Waldsteint. (Fényes Elek 1851-es köteteiből: Magyarország geographiai szótára..., Nagymegyer kimaradt.) 43 KÁLNOKY, i. m. 23. — Waldstein Assuanból keltezte Lónyai Menyhértnek írt levelét, lásd a 10. jegyzetet. 44 WURZBACH, i. m. 52. Th. 1885. 208. - Magyar nemzetségi zsebkönyv. I. Főrangú családok, i. m. 1. köt. 1888. 261—262. — A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Összeáll. GUDENUS jánosjózsef. 2. köt. Bp. 1993. 18. 45 BOROVSZKY, i. m. 57. 46 VARGA, i. m. 553. 47 LEONORA CHRISTINA, Gráfin zu Schleswig-Holstein: Denkwürdigkeiten der — vermáhlten Gráfia Ulfeldt aus ihrer Gefangenschaft im blauen Thurm des Königschlosses zu Copenhagen 1663—1683. Nach der dánischen Original-Handschrift im Besitze... des Herrn Johan Grafen Waldstein hrsg. von Johannes Ziegler. Wien: Gerold's Sohn, 1871. XLVI, 315 p. — Az előszó keltezése: „SchloR Palota [azaz Várpalota], den 25. November 1870." A mű már 1879-ben újabb kiadást ért meg, majd átdolgozták (Leipzig, 1911), és megjelentek dán nyelvű változatai is. 48 NAGY, i. m. 12. köt. 1865. 24. - WURZBACH, i. m. 48. Th. 1883. 293-296. - Révai nagy lexikona. 18. köt. Bp. 1925. 617. — IV. Keresztélyről kapta nevét Christiania városa, a mai Oslo.
