Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)

ROZSONDAI BÉLA: A Waldstein-gyűjtemény és az adományozó Waldstein János

174 Rozsondai Béla lomból — olyan személy adhatta, aki a helyszíneket és a képek tárgyát illetően eléggé tájékozott volt, mert német feliratukat nemcsak lefordította, hanem többször kiegészítette, pontosította. Néhány esetben azonban tévedett. A gyűjtemény feldolgozásakor mi a képeknek új, a mai nyelvhasználatnak megfelelő és esetenként helyesbített magyar címet adtunk. Az egyes képek mai kézirattári jelzete megfelel a hordozókartonra írt sorszámnak, Ms 4409/1-től Ms 4409/220-ig. A legtöbb esetben magán az akvarellen, a kép alsó bal vagy jobb vagy mindkét sarkában vagy a verzóján is, ceruzával írt sorszámot találunk, esetleg különböző számokat. Nem tudjuk megállapítani, hogy melyek a festő kezétől származó, és melyek a később ráírt számok. A számsor itt-ott hiányos, megszakad, ismétlődik, nem a kartonra írt számok sorrendjének megfelelően növekszik. Úgy tűnik, a képek valamikor kissé összekeveredtek, s így némelyek, amelyek összetartoztak, a hordozókartonok sorszámozásakor messze kerültek egymástól. A világhálón a képeket nem a jelzetek, hanem az ábrázolt helyek földrajzi elhelyezkedése szerinti sorrendben mutatjuk be. Ezzel a ceruzával írt számok rendje valóban javul valamelyest. Igaz, a képek sorrendje bizonyos fokig önkényes: egyrészt ott, ahol az elképzelt útvonal nem folytonos, hanem kitérők fordulnak elő, másrészt például egy várról készült több kép esetén, melyeket mi úgy raktunk sorba, hogy előbb messziről szemléljük a várat, majd közeledünk hozzá, körbejárjuk, végül belépünk a falak közé. A képeket tehát földrajzi szempont szerint rendeztük, de azt természetesen nem állíthatjuk, hogy ezzel Thomas Ender még fel nem derített felső-magyarországi útvonalát reprodukáltuk. A hiányos számsor újra kezdődése, részleges ismétlődése alapján mégis arra következtethetünk, hogy Ender nem egyetlen hosszú útján festette meg ezeket a tájakat, hanem — ha két utazást feltételezünk — egyszer a Vág völgyét és a Szepesség déli részét járta be, egy másik alkalommal pedig a Tátra és környéke tájait és az északkelet-magyarországi vidékeket, de lehetséges, hogy akvarelljeinek e sorozatát több mint két részletben készítette. Nyilván nem vitte magával az előző úton készített képeit, és a számozást újra kezdte. Az akvarellek között vannak számozatlanok is; a meglévő számsor hiányai nem elég jellegzetesek, nem tudunk belőlük arra következtetni, hogy Ender felvidéki képeinek némelyike ne a Waldstein-gyűjteménybe került volna. A világhálón a Waldstein-gyűjtemény minden akvarelljét és a hátoldalon lévő vázlatokat és képeket is bemutatjuk. Minden képhez kísérő szövegeket mellékeltünk: a kép címe után közöljük a kép méretét, feliratait, jelzetét, majd röviden leírjuk, hogy mi látható a képen, milyen nézőpontból. Ehhez további részletesebb (általában kívánságra behívható) ismertetés kapcsolódik az adott tájról és helyről, a város, a falu, az épületek történetéről, nevezetességeiről. Az ábrázolt tájak, völgyek és hegycsúcsok, várak és romok, kastélyok, városrészletek és falvak azonosításában, az irányok megállapításában a képek felirataira, korabeli leírásokra és ábrázolásokra, újabb úti- és túrakönyvekre és túristatérképekre — és kis részben személyes emlékeinkre — támaszkodhattunk. Arra természetesen nem volt lehetőségünk, hogy a gyűjtemény feldolgozása és a világhálóra vitele céljából most ezeket a helyeket (újra) bejárjuk. A történelmi és helytörténeti ismertetésekben általában nem megyünk tovább a 19. század második felénél, vagyis az adott helynek az Ender akvarelljeivel egykorú állapotánál. Az ismertetések végén megadjuk a téma fontosabb irodalmát.