Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)
ROZSONDAI BÉLA: A Waldstein-gyűjtemény és az adományozó Waldstein János
166 Rozsondai Béla 19. közötti al-dunai hajóúton, melyen Széchenyi a dunai hajózás akadályait és a vízszabályozás lehetőségeit kívánta felmérni. Az úton Széchenyi súlyosan megbetegedett, és fiatal barátjának tollba mondta politikai végrendeletét. Párhuzamos naplójuk megkapóan tükrözi kapcsolatukat, elképzeléseik hasonló és eltérő voltát. 5 Később a baráti szálak lazultak, lévén politikai nézetük különböző, de egymás iránti kölcsönös megbecsülésük megmaradt. Széchenyi a döblingi naplóban többször is feljegyezte — legutóbb 1860. március 7-én és 14-én, alig néhány héttel az április 8-i tragédia előtt —, hogy Waldstein őt meglátogatta vagy vele ebédelt. 6 Waldstein azon kevesek egyike, akik a döblingi plébániatemplomban jelen voltak Széchenyi holttestének beszentelésén. 7 Waldstein az utolsó rendi országgyűlésen a konzervatív párt táborához tartozott. 1850-ben egyik aláírója volt annak a konzervatív memorandumnak, melyben az 1847-es alkotmányos állapot visszaállítását kérték Ferenc József császártól. 1849-ben megvált a hivatali pályától. Magánemberként tevékeny részese volt az ország gazdasági életének, és elsősorban a vízszabályozás és a vasútépítés kérdéseivel foglalkozott. Ebben birtokai révén érdekelt is volt. Sokat tett például a Csallóköz árvízmentesítéséért, ahol Nagymegyeren és Csicsón volt birtoka (ma Úalovo és Cicov). 8 Elnöke volt a Magyar—Gácsországi Vasútnak. 9 Lónyay Menyhértnek 1869ben levélben köszönte meg „az Alba [Székesfehérvár] Veszprém Gratzi vasút törvény általi létesíttetését" — ez pedig a várpalotai birtok miatt lehetett számára hasznos. 1 0 1861-ben Ung vármegye főispánja lett. Waldstein János igazi tevékenységi területe azonban a művészeti élet volt. Adottságai mindig is a festészet, a művészetek felé vonzották, maga is műkedvelő festő. Az MTA Könyvtára Kézirattára őrzi két közismert karikatúráját, melyeken szeretet5 Széchenyi István és Waldstein János keleti utazása 1830-ban. [Kiadta, bevezetéssel és magyarázatokkal ellátta KÁLNOKY Hugó.] [Bp. 1942.] — Széchenyi napjai. Gróf Széchenyi István élete és életműve időrendben. Szerk. CSERY-CLAUSER Mihály. Bp. [1942], 72-77. - A hajón, melyet Széchenyi építtetett, mindössze tizenegyen utaztak: Széchenyi és Waldstein kísérőjeként Beszédes József vízépítő mérnök, valamint a szakács, három szolga és négy hajós. Waldstein az útinaplóba, melyet felváltva magyarul, németül, franciául, angolul és olaszul írt, bemásolta Széchenyi magyar nyelvű búcsúlevelét, lásd KALNOKY, i. m. 216—218. A levelet Széchenyi később visszakérhette, hátrahagyott iratai között maradt fenn, lásd: SZÉCHENYI István levele Waldstein Jánosnak. 1830. júl. 17. MTAKK K 200/94. Ujabban kiadva: Széchenyi István válogatott művei. Szerk. SPIRA György. 1. köt. Bp. 1991. 758-759. 6 Gr. Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka. 1. köt. Szerk. bev. KAROLYI Árpád. Bp. 1921. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Gróf Széchenyi István összes munkái 7). 420—421. — SZÉCHENYI István: Napló. Vál., szerk., jegyz. Oltványi Ambrus, ford. Jékely Zoltán, Győrffy Miklós. Bp. 1978. 1351-1352. 7 KÁLNOKY, i. m. 12. 8 NAGY Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal. 12. köt. Pest, 1865. 24. — Magyar nemzetségi zsebkönyv. I. Főrangú családok. 1. köt. Bp. 1888. 261—262. — Magyarország vármegyéi és városai. Szerk. BOROVSZKY Samu. Komárom vármegye. Bp. [1907], 52, 57, 99, 107. - Waldstein megalapítója és első elnöke az Alsó-Csallóközi Árvizmentesitő Társulatnak. Lásd: KÁLNOKY, i. m. 24. — Az Alsó-Csallóközi Árvizmentesitő Társulatról lásd: Révai nagy lexikona. 1. köt. Bp. 1911. 479. 9 Waldstein János gyászjelentése. Bécs, 1876. jún. 3. MTAKK Gyászjelentések. — A vasútvonalról lásd: A Pallos nagy lexikona. 12. köt. Bp. 1896. 24. 10 WALDSTEIN János levele Lónyay Menyhértnek. Assuan, 1869. jún. 3. MTAKK Ms 5305/127.
