Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)
VEKERDI LÁSZLÓ: A Bolyai-gyűjtemény a Bolyai-kutatásban
A Bolyai-gyűjtemény a Bolyai-kutatásban 105 „Határozottan kezdem hinni, hogy a geográfusok tévedtek, mikor Erdélyt Európába rajzolták; inkább Afrika, vagy Bokhara közepén van, és egy Livingstonra, vagy Vámbéryre lenne szükség, hogy fölfedezze [Célzás Livingston afrikai és Vámbéry Ármin közép-ázsiai felfedező útjára]. Bizonyos, hogy ha a Bolyai-iratok Japánban vagy Ausztráliában lettek volna, akkor Ön már régen megkapta volna azokat. De végül is az a lényeg, hogy a kezébe kerüljenek[...]" 5 1 Szénássy megérti és méltányolja Hoüel jóféle türelmetlenségét, de menti a Bizottságot is: „A Bolyai-iratok átnézésének vontatottan haladó munkája indítja [Hoüel-t] olykor egy-egy sürgető mondatra; hol elismerőleg, hol elmarasztalólag olvassuk Kőnig Gyula nevét: sokat kesereg a Bolyai-hagyaték Kőnig által irányított feldolgozásának lassú haladásán. Ezen a téren talán igazságtalanok a megjegyzései: a feladat rendkívül fáradtságosnak és sok időt igénybe vevő munkának bizonyult." 5 2 A lassúságot azonban részben maga a bizottsági mechanizmus is okozhatta. A Bizottság 1872. március közepén írt jelentésében ugyan kiadhatónak ítélt a kéziratokból is úgy 15—20 ívnyit, egy kötetben az Appendixszel; az Akadémia 1874. évi költségvetésében meg is található az erre előirányzott összeg, de amikor „az osztálynak jelentést kellett adni a költségvetésben előirányzott tételek állásáról, a jegyzőkönyv szerint: »Bolyai munkájának elkészülte bizonytalan, miután ez oly természetű, hogy rögtönözni nem lehet és sokszor tetemes anyag feldolgozása után sincs közölhető eredmény. Kőnig Gyula úr ezen felül betegeskedik is«. A III. osztály ezt »Tudomásul veszi«." Ezzel a Bolyai-kéziratok kiadásának az ügye egyelőre lekerült az Akadémia napirendjéről. A Bolyai-hagyaték iratait — saját kérésére — az Akadémia Schmidt Ferencre bízta átnézés és rendezés végett. Nem ismerjük az erről készített jelentését; annyi azonban bizonyos, hogy az irományok közt ő találta meg 5 5 Bolyai János atyjának írt fontos levelét, amelyben értesíti őt arról, hogy „semmiből egy ujj más világot teremtettem". Ezt a levelet Szily Kálmán ismertette az Akadémia összes ülésében 1887-ben. A Bolyai-kéziratok átvizsgálása tehát nem vezetett konkrét eredményre és felhasználatlan maradt egészen 1894-ig. Ekkor érkezett meg ugyanis az Akadémiához 51 Adalékok 82. 52 Szénássy Barna véleményével egyezik Fráter Jánosnéé: „A kiküldött bizottság azonnal megkezdte a munkát, de csak lassan haladhatott. Az előzetes marosvásárhelyi rendezés ellenére az elég nagyhalmazú iratok tartalmának pontos meghatározása nehézségekbe ütközött." Katalógus 13. 53 Pontosabban Fia, Márton (1865—1928) budapesti gimnáziumi tanár bukkant rá a levélre. Adalékok 72.
