Fekete Gézáné: A Magyar Tudományos Akadémia jutalomdíjai. 2. 1859–1900 (A MTAK közleményei 36. Budapest, 2000)
Szerzői bevezető
9 Szerzői bevezető Mind a jutalomdíjak, mind az osztályok által javasolt pályakérdések az Akadémia évi nagygyűlésén kerültek kihirdetésre, s ezt követően a pályázati felhívás az Akadémia hivatalos lapjaiban és egyéb publikációs fórumokon is megjelent. A pályázatok lebonyolítási rendjét alapszabályban lefektetett szigorú szabályok írták elő. A már megjelent művek, azaz az utólagos jutalmazás esetében, a szóban forgó időszak és tudományszak publikációs terméséből a bírálatok alapján kerültki az adott jutalomra leginkább méltó mű. A jutalomkérdések esetében a pályázók a megadott határidőre beküldték a jeligével ellátott pályafeleleteket a főtitkári hivatalba, csatolva hozzá egy külön lepecsételt borítékban a nevüket. A főtitkári hivatal, miután megállapította, hogy a pályázat megfelel az előírt formai követelményeknek, a pályaműveket továbbította az illetékes osztálynak, ahol az erre kijelölt bizottság a műveket megbírálta, s a legjobbnak ítélt pályamunkát a jelige feltüntetésével és részletes indoklással az összes ülés elé, majd a nagygyűlés elé terjesztette. Ha a nagygyűlés az osztály ítéletét helybenhagyta, a nyertes mű jeligés levelét felbontva, közzétette a nyertes nevét. A főtitkári hivatal értesítette a pályázót a pályadíj elnyeréséről és intézkedett a jutalom kiadása és a jutalom összegének a kifizetése iránt. A jutalmat nem nyert pályázók nevét rejtő lepecsételt borítékokat elégették. A díjat nem nyert jeligés pályaművek kéziratai így névtelenül kerültek az Akadémia kézirattárába. A kötet anyagának összeállításánál a legfontosabb elsődleges források az Akadémia hivatalos kiadványai voltak, az Akadémia Evkönyve és Értesítője. Ezek a nyomtatott források az esetek egy részében, különös tekintettel a bírálati jelentésekre, a bírálók személyére, az egyes jutalmak történetére vonatkozóan nem tartalmazták maradéktalanul a szükséges adatokat. Ezt a hiányt kívánta pótolni a témára vonatkozóan az ezzel kapcsolatos akadémiai levéltári anyag feldolgozása. A kéziratos anyagban átnézésre kerültek a Régi Akadémiai Levéltár (RAL) nagy mennyiségű főtitkári iratanyaga, az MTA összes üléseinek, nagygyűléseinek, osztályüléseinek jegyzőkönyvei és egyéb iratanyagai, alapítványi iratok, valamint számos más, a jutalmazással összefüggésben információs adatokat tartalmazó kéziratos állománytestek. A levéltári iratanyag számottevően kiegészítette a nyomtatott forrásokból kigyűjtött adatokat. Megjegyzendő azonban, hogy a megfelelő kéziratos források sem álltak hiánytalanul rendelkezésre. A hosszú évtizedeken át a főtitkári hivatal iratkezelési rendje, a jegyzőkönyv vezetés részletessége és alapossága változó képet mutatott. Az eredeti iktatókönyvek egy része elveszett, s az iratanyag újraiktatásánál kiderült, hogy az anyagban előfordulnak nagyobb hiányok, s így az egyes részadatok felderítésére a megfelelő forrás híján nem nyílt lehetőség. A nyomtatásban meg nem jelent pályázati színművek esetében a kézirat lelőhelyének esetleges felderítésére számba jöhetett a Nemzeti Színház irattára is, ugyanis a nyertes színművek kéziratainak egy része a rájuk vonatkozó bírálati jelentésekkel együtt átkerültek a Nemzeti Színházhoz, s azt többnyire szövegkönyvként használták. A Nemzeti Színház hányatott sorsú, rendezetlen irattára kormányrendeletre 1937-ben átkerült az Országos Levéltárba, ahol megfelelő feldolgozásra került az anyag. Sajnos ez a lehetséges forrás nem volt használható, mert a gyűjtemény 1956-ban elégett. Másodlagos forrásként felhasználásra kerültek az adatok felkutatásához korabeli általános és szakfolyóiratok, kézikönyvek, monográfiák. A részletes forrásadatokat a lábjegyzetek tartalmazzák.
