Fekete Gézáné: A Magyar Tudományos Akadémia jutalomdíjai. 2. 1859–1900 (A MTAK közleményei 36. Budapest, 2000)

Farkas-Raskó-pályázat 1882-

FARKAS-RASKÓ-PÁLYÁZAT 1882-* Farkas István 1848/49-es honvédtiszt, később ügyvéd, pécsi lakos 1877. febr. 21-én kelt végrendeletének

1 8. pontja a következőkről intézkedett: „A pesti M. T. Akadémia számára adassék, Farkas-Raskó alapítvány czíme alatt, két ezer forint; ennek czímén hirdettessék évenkint pályázat egy hazafias költeményre, és a begyülendő hazafias költemények közül a műbeccsel bíró leghazafiasabbnak pályadíjul adassanak ki a kamatok minden év április 6-án." Saját nevének megörökítése mellett feleségének, Raskó Celestinnek kívánt emléket állítani alapítványával, s a jutalom kiadásának dátuma is neje nevenapjával van összefüggésben. Az alapítványi összeg 1882-ben befizetésre került, s az I. osztály az 1882. máj. 22-i összes ülésen

2 terjesztette előjavaslatát a Farkas-Raskó-jutalom ügyében. Az ennek alapján elfogadott alapszabályt az összes ülés ügyrendbe

3 iktatta. A minden évben hazafias költeményre kitűzendő pályázat műfaja lehet himnusz, óda, elégia, dal, ballada, költői beszély, tanköltemény vagy szatíra. A jutalom csak önálló becsű műnek adható ki, sikertelenség esetén a pályadíj az Akadémia tőkéjét növeli. A jutalmazott mű a szerző tulajdona marad, amelyet önállóan vagy valamely folyóiratban kiadni köteles. Az először 1883-ra meghirdetett jutalmat az évek során mindössze 8 esetben díjazta a bíráló bizottság, jóllehet a párhuzamosan futó költői pályázatok (Nádasdy-jutalom, Bulyovszky-jutalom) ellenére, a jutalomra aspiráló résztvevők száma lankadatlanul igen magas volt. A probléma a színvonalban volt keresendő, a pályázat évről-évre mindjobban elsekélyesedett. Voinovich Géza írta az 1911. évi Farkas-Raskó-pályázat bírálói jelentésében: „A szépirodalmi pályázatok általában divatjukat múlták, s ez a viszonyok természetes következménye. Az újságok és folyóiratok eleve lekötik minden jobb író munkásságát... Oly műfajoknál, melyek a sajtóban is helyet találnak, számottevő író ritkán lép a pályázat kerülő útjára... a verspályázatokat kezdő szárnypróbálgatások lepik el."

4 A Farkas-Raskó pályázatot értékelő bírálók véleménye évről-évre egybehangzó, negatív színezetű volt, melyből példaként egy összefoglaló vélemény Tolnai Vilmos tollából az 1912. évi pályázati jelentésből: „Elcsépelt vagy alkalmatlan tárgyak; költőietlen felfogás; széjjelhulló * A Farkas-Raskó-pályázat = Ért. 1890. 202. p., A M. Tud. Akadémia pályakérdései. Farkas-Raskó-jutalom. = Ért. 1900. 522-523. p. 1 RAL 428/1881 (végrendelet másolat) 2 Ért. 1882. 163-164. p. 3 Ért. 1882. 163-164. p„ MTA ügyrendje. MTA Alm. 1883. 114. p„ RAL 436/1882 4 Ért. 1911. 158. p.