Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)

II. - 1. Az alakuló ülés utáni első hónapok - B) Az első szakosztály ülések - c) Társadalomtudományi Szakosztály

ponti kérdésről a szakosztály szélesebb tudományos körök bevonásával előadást rendez. E témához kapcsolódva Alexits főtitkár megismételte a Természettudományi Szakosztály ülésén elmondottakat: „A Magyar Tudományos Tanácsnak át kellene vennie a lényegében a Szovjetunió Akadémiájához hasonlóan azt az elvi irányító szerepet, amely a tudományos kérdések, ideológiai problémák tekintetében, vitás kérdésekben a helyes utat megkeresi." Majd ismertette az MTT plenáris üléseire vonatkozó elképzeléseket. A szakosztály a május 14-i pártkollégiumi ülés elé terjesztette az elhangzott javaslatok alapján a szakosztály határozatait. E szerint „1. Tartson a szakosztály minden hónapban egyszer ülést. 2. Minden fontos aktíva ülésről kapjon értesítést a szakosztály valamennyi tagja. 3. Ne jöjjön létre nagyobb aktíva anélkül, hogy azon a szakosztály egy ahhoz szakmailag közelálló tagja ne venne részt. A szakosztály tagjaival közölni kell az egyes szakmai aktívák tagjainak a névsorát."

2

7 A Fogarasi Béla által előterjesztett javaslat így módosult: „A Tanács plenáris ülése azt a funkciót töltse be, amit a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának szessziói". A Pártkollégium az előterjesztett határozatokhoz nem fűzött megjegyzést. A végzett munkáról szóló beszámolóhoz kapcsolódott vita lezárása után a szakosztály ülés szakterületenként megkezdte az aktívák, illetve a szakosztálytitkárság által készített javaslatok megtárgyalását. Elsőként a történettudományt érintő javaslatok kerültek napirendre. A történész aktíva abból indult ki - amit már az irányelvek is rögzítettek - hogy a magyar történetírás átértékelését, a magyar történelem marxista feldolgozását csak az intézményhálózat átalakításával lehet biztosítani. Ezért a tennivalókat elsősorban a Történelmi Társulat, az Országos Levéltár, a Keleteurópai Intézet Történettudományi Intézetének átalakításában jelölték meg. Az átalakítás nemcsak az intézmények előtt álló feladatok újbóli meghatározását jelentette, hanem a kutatók, de mindenek előtt a vezetés politikai összetételének a megváltoztatását is, a polgári történészek háttérbe szorítását vagy egy részének az eltávolítását. A cél: ezekben az intézményekben biztosítani a kommunista vezetést, a marxista-leninista elmélet alapján történő kutatás személyi feltételeit. Elsőként a Magyar Történelmi Társulat helyzetét ismertette az előterjesztés, amely már a Társulat átszervezéséről számolt be. A viszonylagos sietséget a következőkkel indokolták: „A Magyar Történelmi Társulat sürgős, gyökeres átszervezésre szorult, minthogy kimondottan reakciós vezetés alatt állt. Ez a tény többek között azt is lehetetlenné tette, hogy a Társulat több mint háromnegyed évszázados folyóiratát, a Századokat, a reakciós történetírás eszközéből a haladó történetírás eszközévé tegyük". A Társulat átszervezése a történész aktíva tervei szerint, a Tanács Titkárságának segítségével zajlott le. 1949. március 20-án tartott közgyűlésen a Társulat régi tisztikara lemondott. A kikényszerített lemondást Ember Győző szerint „belső okok tették szükségessé, elsősorban az a tény, hogy Társulatunk nem tudott lépést tartani országunk fejlődésével, s ennek következtében semmivel sem járult hozzá a nép érdekeit szolgáló haladó tudomány fejlesztéséhez."

2

8 Öttagú bizottságot küldtek ki az új vezetőség jelölésére. A folytatólagos közgyűlés március 27-én megválasztotta az új vezetőséget. A korra jellemző a közgyűlésről szóló 1950-ben megjelent beszámolónak az a része, amely a választást leírja: „Ezután az elnök ismertette a bizottságnak a Társulat vezetőségére vonatkozó javaslatát. Díszelnök: Révai József országgyűlési képviselő. (Percekig tartó lelkes taps.) A Társulat elnöke: Andics Erzsébet egyetemi tanár (lelkes, zúgó taps). Alelnökök: Ember Győző, Kosáry Domokos és Pach Zsigmond Pál egyetemi tanárok (taps). Főtitkár: Vigh Károly, titkárok: Spíra György és H. Balázs Éva." 79