Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)

II. - 8. A Magyar Tudományos Akadémia átszervezése - A) Változás a Magyar Dolgozók Pártja tudománypolitikájában

Az Akadémia aktivizálódásáról - nem kevés cinizmussal - felvázolt képnek volt reális alapja. 1945—48 között az Akadémia tagjai összetételében lényeges változás következett be. A Természettudományi Akadémia beolvasztásakor, 1948-ban 26 új levelező tag került be az Akadémiába a természettudományok területéről. így megerősödött az Akadémián a természettudományok képviselőinek az a csoportja, amelynek tagjai az 1930as években a külföldi egyetemeken, kutatóintézetekben korszerű kutatási módszereket és korszerű tudománypolitikai szemléletet sajátítottak el. Szélesedett, gazdagodott - különösen az 1948-as tagválasztásokkal - a társadalomtudományok képviselete is. Az Akadémia tagjai összetételében bekövetkezett szakmai és politikai változások megindították az Akadémia belső átalakulását is, lényeges fordulat azonban 1949-ig nem történt. Anyagi lehetőségek hiányában'

5 az Akadémia vezetése elsősorban a felolvasó ülések élénkítésében, a testületi tevékenység kibontakoztatásában kereste az Akadémia életének fellendítését 1948-49 fordulóján. Az Akadémia vezetősége bizonytalan volt a követendő út kijelölésében. Attól tartottak - különösen 1949 első hónapjaiban -, hogy az Akadémiát feloszlatják, ahogyan ez Romániában történt, és ehhez maga az Akadémia szolgáltatja az alapot egyre lanyhuló tevékenységével, tehetetlenségével. A kibontakozás útjainak keresésében nem lépték túl az Akadémia hagyományos kereteit. A változtatási próbálkozások mögött egyrészt olyan magatartás húzódott meg - különösen 1949 elején -, amely tulajdonképpen várakozást sugallt, formális megoldásokkal kísérletezett. A Tudományos Tanácshoz való kapcsolatot fenntartás jellemezte. Emellett azonban egyre inkább - különösen a Tudományos Tanács alakuló ülése után, annak kutatást fejlesztő programja, ígéretei ismeretében - utat keresett magának azoknak a törekvése is,akik konkrét kutatási feladatok vállalásával akartak bekapcsolódni a Tudományos Tanács programjába. Ezek az erők törekvéseiknek hangot is adtak. Az Akadémia III. Osztálya megtárgyalta, hogyan lehetne eredményesebbé tenni az Akadémia munkáját. Februárban már elfogadták azt a javaslatot, amely szerint az alapszabályt úgy kívánták módosítani, hogy legyenek „működő" és „nem működő" tagok. Márciusi ülésükön üdvözölték a Tudományos Tanácsot és átiratukban kifejezésre juttatták, hogy az osztály kész együttműködni a Tanáccsal. A IV. Osztály márciusi ülésén is szorgalmazták az Akadémia és a Tudományos Tanács közötti kapcsolat javítását. Az alakuló ülést követően létrejött a kapcsolat az Akadémia vezetői - elsősorban Voinovich Géza akadémiai főtitkár és Alexits György között. Erdey-Grúz Tibor az Akadémia III. Osztályának osztálytitkára is több alkalommal folytatott megbeszélést Alexits Györggyel és az MTT Természettudományi Szakosztálya munkatársaival. Az Akadémia ígéretet kapott havi 50 ezer forint támogatásra, elsősorban az idegen nyelvű folyóiratok megjelentetéséhez. Az Erdey-Grúz Tibor köré tömörülő csoport 1949 tavaszán újabb kísérletet tett az Akadémia belső megújulásának előmozdítására. Megismételte az 1948 elején benyújtott - de nem tárgyalt - indítványát és kérte, hogy az Igazgató Tanács tűzze napirendre. A javaslat lényege az volt, hogy az Akadémia tagságát osszák két csoportba „működő" és „nem működő" tagokra. A „nem működő" tagok nem vehetnének részt aktívan az Akadémia életében, „de akadémiai címük használatára továbbra is jogosultak" lennének. Ezt a korábbi javaslatot kiegészítették azzal, hogy a bejelentés nélkül külföldre távozottak tagságát szüneteltessék és helyükre is lehessen új tagokat választani. Az indítványt az Igazgató Tanács 1949. március 24-i ülésére napirendre tűzték, de a Tudományos Tanács közbelépésére nem tárgyalták. A Tudományos Tanács több befolyásos tagja, akik tagjai voltak az Igazgató Tanácsnak is (Alexits, Fogarasi, Lukács, 182