Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)
II. - 4. A személyzeti munka - B) A Személyzeti Osztály működése
ják." Ami a „súrlódásokat" illeti kifejtette, hogy „az együttműködés a szakosztályok és a Személyzeti Osztály között a Műszaki Szakosztály kivételével jó". Annak, hogy a Személyzeti Osztály és a Műszaki Szakosztály között nem jó a viszony „nagyrészt a Műszaki Szakosztályon dolgozó munkatársak pártszerütlen és kispolgári viselkedése az oka. Nagy baj az is, hogy nincs a Műszaki Szakosztálynak titkára." 1 „Nincs az osztályon egységes irányítás, mindenki a saját feje után dolgozik." Patkós különösen Libik György magatartását bírálta: „Az ő elméleti fejletlenségéből és polgári magatartásából származik az az ottan elharapódzott 'teória', hogy a káderosztály szolgálja ki a Műszaki Szakosztályt. A káderosztály egy alacsonyabb szerv, a Műszaki Szakosztály egy magasabb szerv, de egyáltalán az itteni káderosztályra nincs is szükség." Gerőné, Patkós „meggyőzték" Alexitset, hogy szükség van káderosztályra, Alexits az „egyetértésben" odáig elment, hogy Erdős, Libik, Vándor együttműködésének káros voltát is igyekezett elismerni. A feljegyzés szerint Alexits azt mondta: „Libik elvtárs apja egy közönséges fezőr, kalandor, szélhámos, öccse Svájcba disszidált, ő maga télen Svájcban járt. Vándorról tudjuk, hogy milyen a múltja. 3 2 Erdős elvtárs három alkalommal is hosszú ideig külföldön tartózkodott és ennek a három embernek mindig egységes álláspontja van minden kérdésben." Gerőné a megbeszélés során még azt is felrótta Erdősnek, hogy komoly barátságot tart fenn azzal a Lakatos Imrével, aki a pártközpontban dolgozott, majd a Szovjetunióba került aspiránsnak, ahová „megbízhatatlan és gyanús magatartása miatt" nem engedték vissza. A megbeszélés azzal végződött, hogy Alexits beszéljen Erdős Tamással, „egy kemény kritika Erdős elvtárs felett, csak használhat". A megbeszélés nem titkolt lényege az volt, kik kerüljenek, illetve ne kerüljenek át az Akadémia apparátusába. Mindhárman egyetértettek abban, hogy Libiktől, Vándortól meg kell szabadulni, de ekkor még nyitott kérdés maradt, hogy ki lesz a Tudományos Akadémia Titkárságának titkára. Azért ismertettem részletesen ezt a beszélgetést, mert jól érzékelteti a felmerült konkrét személyi kérdésekkel összefüggésben a növekvő bizalmatlanság légkörében „a kádermunka" 1949 őszére kialakult általános szempontjait (kispolgári viselkedés, polgári magatartás, disszidált rokon, hosszú ideig tartó külföldi tartózkodás, jugoszláv kapcsolatok), következményei pedig „a kádermunka" mechanizmusát. Ez a beszélgetés, pontosabban a feljegyzésben rögzítettek hozzájárultak azokhoz a személycserékhez, amelyek az MTA Hivatalában, sőt a főtitkári székben is 1950-ben bekövetkeztek. Kiss Károly - az MDP Káderosztályának vezetője - 1949. december 29-én arra hívta fel Gerő Ernő figyelmét, hogy „a Tudományos Tanács függetlenített kádereinek egy részét nem helyes átvinni a Tudományos Akadémia Titkárságára." 3 4 Idézetek a feljegyzésből: „A Tudományos Tanács Titkárságának vezetői közül három elvtársnak a jelenlegi magatartása véleményünk szerint nem képviseli Pártunk politikáját." „Jelenleg a Tudományos Akadémia tényleges szervezeti vezetője nem Alexits, hanem Erdős Tamás elvtárs." „Erdős elvtárs hosszú időt töltött Nyugaton, Svédországban, 1948-ban jött haza Magyarországra." „Káderpolitikájának a Tudományos Tanácsban az volt az eredménye, hogy néhány hasonló cinikus polgárt gyűjtött maga köré, akiknek szakmai képzettségük, fejlődési perspektívájuk nem teszi indokolttá a jelenlegi beosztásukat." „Erdős Tamás elvtárs véleményünk szerint - bár erre konkrét bizonyítékot nem tudunk adni - ellenség, akinek a Tudományos Akadémia apparátusába nem szabad bekerülni." Libik Györgyről: „Mint a mellékelt jelentésben - a Patkós féle Csendesnek írt feljegyzésről van szó - maga Alexits elvtárs is mondja, apja szélhámos autó-nagykereskedő, öccse Svájcba disszidált". Omaga „sokat tartózkodott külföldön, Franciaországban és Svájcban". „Lenézi a munkásokat." 153
