Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)
II. - 3. Az egységes kutatóintézeti hálózat kialakításának kezdete - B) Intézet-alapítások, átszervezések
teményeivel, könyvtárával és egyéb felszerelésével együtt" beolvadt az Államtudományi Intézetbe. 1944-ben megszűnt az Erdélyi Tudományos Intézet és megalakult a Néptudományi Intézet, majd 1947-ben a Társadalomtudományi Intézet Bibó István vezetésével, aki megbízottként az elnöki tisztet is betöltötte. 1948 februárjában kormányrendelet (1750/1948. korm. sz.) az intézet nevét Keleteurópai Tudományos Intézetre változtatta. 1948 tavaszán egy feljegyzés 3 2 szerint az Intézet állandó foglalkozású dolgozóinak létszáma megközelítette az 50 főt. 1949. évi költségvetésben az Intézet létszáma 92 volt. 3 3 Az Államtudományi Intézet igazgatója Révay István volt. Az Intézet állományához hatan tartoztak. A Történettudományi Intézetet Kosáry Domokos vezette. A keleteurópai történeti osztályon 8-an, a magyar történeti osztályon 5-en dolgoztak. Külön egységet alkotott az Intézet folyóirata a Revue d'Histoire Comparée szerkesztőségének 5 munkatársa. A folyóirat főszerkesztője Kosáry Domokos volt. Györffy György vezette a Néptudományi Intézetet, amelynek két osztálya volt: a Néprajzi Osztály és a Települési Osztály 6-6 munkatárssal. A Társadalomtudományi Intézet munkatársainak száma 5 volt. Dolgoztak az Intézetben könyvtárosok, intézeti beosztás nélküli szakemberek. Az Intézet francia nyelvű folyóirata, az összehasonlító történeti szemle 1943-ban indult magyar-francia közös kiadásban. Összesen 7 kötete jelent meg, utolsó kötete 1948ban. A folyóirat irányzatát, a Történettudományi Intézet kutatásának irányát jól érzékelteti Kosáry Domokosnak az első számban megjelent programadó cikke, amely magyarul is olvasható a Történelmi Szemle hasábjain. 3 4 Az Intézet munkatársai közül - az idők folyamán - viszonylag nagy számban lettek a Magyar Tudományos Akadémia tagjai. Bibó István (1946), Benda Kálmán (1993), Gyóni Mátyás (1948), Györffy György (1990), Hadrovics László (1948), Kosáry Domokos (1982), akinek akadémiai tagságát már 1948-ban is javasolták. Makkai László (1985), Sőtér István (1955), Tálasi István (1976), I. Tóth Zoltán (1954), Zólyomi Bálint (1951). A Tudományos Tanács Társadalomtudományi Szakosztálya kezdettől fogva szorgalmazta a Keleteurópai Tudományos Intézet felszámolását, sem vezetőit, sem kutatási irányát nem tartotta összeegyeztethetőnek az általa képviselt tudománypolitikai követelményekkel. A megszüntetést arra kívánták felhasználni, hogy a régi „romjain" gyűjteményeit, könyvtárát kisajátítva új, marxista szellemű intézeteket hozzanak létre. Ezt a törekvést szolgálta a kormányrendelet. A rendelet kiadásának - más szakterülethez képest viszonylagos - elhúzódása elsősorban a megfelelő vezető szakemberek hiányára vezethető vissza. A Pártkollégium május 14-én erősítette meg az új társadalomtudományi intézetekre vonatkozó javaslatot, a rendelettervezetet a VKM vezető kollégiuma csak augusztus 30-án fogadta el.' 5 A hatalmon lévő párt számára politikailag teljesen megbízható, a marxizmusleninizmus elméletében jártas szakemberek kis száma megnehezítette az intézeti vezető posztok betöltését a társadalomtudományok területén. Ezt tükrözi az a sajátos „intézetvezetési rendszer", ami a rendeletben megfogalmazódott. „Az Állam- és Jogtudományi Intézet élén az Igazgató Tanács áll, amely az Intézet vezetésével járó igazgatási feladatokat az igazgatótitkár útján látja el." Új fogalom az igazgatótitkár. Itt igazgató nincs. „A Történettudományi Intézet, valamint a Nyelvtudományi Intézet élén Igazgató Tanács áll, mely az Intézet vezetésével járó igazgatási feladatokat az igazgató útján látja el." A Földrajzi Könyv- és Térképtár élére nemcsak hogy igazgatót nem találtak, hanem 126
