Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

A két alma mater

HARMINC ÉV UTÁN ÚJBÓL RIMASZOMBATBAN Mikszáth Kálmán 1863 nyarán fejezte be a rimaszombati egyesült protestáns gimnáziumnak hatodik osztályát, mivel az iskola csupán az alsó hat osztállyal rendelkezett, tanulmányai folytatására Selmecbányára küldték szülei. A rimaszombati algimnázium több mint háromszáz éves múltra tekinthetett visssza, de a XIX. század közepén a református gimnázium csak úgy tudott eleget tenni a kor oktatási követelményeinek, ha egy másik protestáns középiskolával egyesülve biztosítja az oktatók megfelelő számát. Az előkészítő tárgyalások után a választás az osgyáni evangélikus gimnáziumra esett, és az 1853-ban kimondott összevonás óta viselte a rimaszombati középiskola az egyesült protestáns gimnázium nevet. A két tanintézet egyesülésének 25. évfordulója alkalmából ünnepséget szándékoztak rendezni. Erre az alkalomra egy Emlékkönyv kiadását is tervbe vették. Az iskola igazgatósága újsághirdetésben szólította fel volt tanítványait, hogy adjanak hírt magukról. Az ünnepségek szervezője, a természettudományok lelkes tanára, Fábry János az íróvá lett növedékek leveleit megőrizte. Elsőnek Gáspár Imre adott hírt magáról (1878. márc. 28.), majd Török Kálmán válaszolt (1878. ápr. 6.), Pósa Lajos is jelentkezett (1878. ápr. 8.). Az Emlékkönyv gondozásával az akkor már a Pesti Hírlap szerkesztőségében tevékenykedő Törs Kálmánt bízta meg Fábry János. Törs 1878. jún. 17-i levelében felmerült Mikszáth neve: »Mikszáthnak már nyomában vagyok. Minden utánjárásom eddig hasztalan volt, nem találtam embert, aki meg tudta volna mondani, hol lakik? Olyat, aki imitt-amott látta, találtam eleget. Nem is hiszem hogy eddig fülébe ne jutott volna, hogy jutalmat tűztem ki a fejére.« Hat nappal Törs beszámolója után, 1878. jún. 23-án Mikszáth levelet intézett Fábry Jánoshoz: ebből kitűnt, hogy Törs kutatása eredményes volt, a Képíró utca 9 szám alatti »Hotel Garni«-ban lakott, ott érte az írásbeli felszólítás, különben is súlyos betegség gyötörte. A rimaszombati meghívást betegsége miatt hárította el, de az emlékkönyvben való közreműködési felhívást örömmel fogadta: »valami rövid közleményt küldök át neki [Törs Kálmánnak] ma vagy holnap, még pedig talán jobb hangzású álnevem, a „Kákay Aranyos" alatt természetesen a név szellemében«. Levelét abban a reményben fejezte be, hogy az egyesülés ötvenedik jubileumán még találkozhatnak. Majd a következő