Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

A két alma mater

78 mert az érzemények benne lélektanilag és természet híven vannak ecsetelve. Mind kettő egy hangulag arra ítéltetik, hogy az érdem könyv lapjain foglalja el méltó helyét." Ezeken kívül megemlítendő, hogy az első pályadíjját, melyet a körben kitűztek Mikszáth „Gyula vezér" cz. balladája nyerte el. 1863 Szeptem. 19én ugyanis Grátz Mor, a kör egyik tagja, a legjobb beszélyért Jókai „Török világ Magyarországon" és Petőfi „Hóhér kötele" czímű regényt tűzte ki. Solcz Vilmos elnök úr pedig a legjobb balladáért Katona Bánk bánját. Az előbbit Szabó Titus „Uzsorás" cz. beszélye, emezt pedig Mikszáth nyerte el. Ha Mikszáthnak ezen működése mellé felhozzuk azon műveit, melyek a „Korány" hasábjain jelentek meg, méltán sajnálkozhatunk azon, hogy a körnek épp ily tagjától kellett megvállnia [sic], a kit mondhatni ez a tevékenység sodort az örvénybe, mert nem jó irányban használta azt fel...« A harmadik hely, ahol Pesthy István Mikszáth önképzőköri tevékenységét regisztrálja a Korány szerkesztéséről szóló rövid megjegyzése. Itt a következőket írta még Mikszáth Kálmánról: 3. »... A másik közvetítő eszköz, mellyel a közönséggel összeköttetésbe jutottak a „Korány" volt. Voltak már a „Korány" előtt is egyes szép irodalmi lapok, de ezek nem közvetlenül a Kör gondjai alá tartoztak, hanem az egyes osztályok adták ki. így 1853-ban a IV osztály szerkesztése alatt jelent meg a „Virradó". A „Korány" szerkesztői közül Bellus tanár úron kívül megemlítendő még Mikszáth Kálmán, a ki különböző álnevek alatt egész halmaz szebbnél szebb művel gyönyörködtette a közönséget. A „Korány"ban jelentek meg a körbe beadott csinosabb dolgozatok, ami a munkakedv emelésére nagy befolyással volt...« * Bevezetőben arról szóltunk, hogy Mikszáth Kálmán Selmecbányái éveiről a legszínesebb és legelevenebb képet elbeszélései idézik elénk, ezek közül is a legtöbbet a jelen elbeszélés, a Tavaszi rügyek lapjairól olvashatunk ki arról az atmoszféráról, amely a felsőéves diákot a bányavárosban közrefogta. Korábbi kutatásainkkal megkíséreltük tárgyi dokumentumokkal megeleveníteni azokat a körülményeket, amelyek a Selmecbányán töltött három évét meghatározták. A korai szakirodalom állításait vonultattuk fel előszőr, és abban több homályt