Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

A két alma mater

51 2. Különösen szembeötlőek a közölt elbeszélésekben már csírájukban megmutatkozó sajátosságok. A diák Mikszáth akár jellemet akar bemutatni, akár egy egy helyzetet óhajt érzékeltetni, már ekkor hajlamos a párbeszédekkel való jellemzésre. Igaz, ezek a párbeszédek még nagyon mesterkéltek, szónokiasak, de a kompozíció szempontjából már fontos szerepet játszanak. Ugyanakkor kevés leírást találhatunk az elbeszélésekben. Ezeknek funkcióját Mikszáth átruházta a párbeszédekre. 3. Leírásaiban nem a részletek aprólékos megrajzolásával kelti fel az elbeszélés színhelyének atmoszféráját, inkább a hangulat visszaadására törekszik. Ez a sajátság már ezekben az önképzőköri elbeszélésekben is felsejlik, majd az írói kibontakozás során dominánssá válik. 4. Az említett utóbbi két jellemző vonás verseiben is megtalálható. Balladáiban is inkább monológgal és párbeszéddel teremti meg a hangulatot, nem annyira a helyzetből fakadó feszültséggel. 5. Prózai és verses írásaira már az önképzőkörben is jellemző a hatásos befejezés. A csattanós befejezés annyira magával ragadta, hogy a Magyarok bejövetele című elbeszélésében például a hatás kedvéért engedhetett a történelmi valóságnak és az elbeszélés utolsó soraiban felidézi Árpád fejedelemmé választását.