Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Politika — közélet — újságírás

293 valami öröme úgy, mint a többi gyerekeknek? S ha van, micsoda öröm lehet az? Rejtély-e hát valóban, akit rejtélynek a természet alkotott? Vagy csak a megyei gyöngéd kezelés tette őt ilyen csodává? Oh, megye, nagy vagy, mégiscsak nagy vagy!«

6

1 Mikszáthot nem a bíróság megesketéssel kapcsolatos állásfoglalása vezette annak a feltételezésnek a megpendítésére, hogy megyei kéz is szerepet játszhatott Scharf Móric vallomástételében, már a per elején a fiút hallgatva felötlött benne ez a gondolat: »Móric mindig ki tudott bújni, s olyan elegáns megyei stílusban, hogy vicispán lehetne vele valamelyik kisebb vármegyében. «

6

2 A perről közzétett írásokból kitűnik, hogy Mikszáth a vérvád alapkövét, Scharf Móric vallomását természetellenesnek, lélektanilag motiválhatatlannak tekintette, úgy érezte, hogy a fiú magatartásában rejlik az egész per nyitja. Érdemes felhívni erre a figyelmet, mert a korabeli közvélemény, amelyet erősen hatása alá vont az antiszemita hecc-kampány, 1882. május végétől szüntelenül azt hallhatta — annyiszor, hogy végül el is hitte —, hogy Scharf Móric kiszabadulva a szülői felügyelet alól, önként és szabad akaratából tette meg terhelő vallomását. Ezt a közhangulatot Mikszáth a Pesti Hírlap szerkesztőségében, a parlament falai között kiválóan érzékelhette. A nyíregyházi tárgyalás végén — a korábbi írásaiban többszörösen visszatérő megállapítását — így summázta: »... megeshetik, hogy a közvélemény is lecsillapszik. Mert ez a legmakacsabb. Ez vitte ezt a pört, ez ül rajta az aktákon, s ez még ráülhet az ítéletre is. Persze a közvéleménynek semmi köze ehhez, senki sem bízta rá, hogy az orrát beleüsse az igazságszolgáltatásba, de ha neki tetszett, hogy ő magára szignáltatta ezt az ügyet, ki tehet arról«.

6

3 Ezt a véleményét Mikszáth - mint jeleztem - már az első, a per megkezdése előtt írt karcolatában több formában is kifejezésre juttatta. Akkor, amikor arról szólt, hogy a városban a per vádlottaival kapcsolatban csak két ellentétes álláspont tapasztalható,

6

4 ugyanez a szemlélet hatja át a sajtó szerepéről vallottakat is.

6

5 Az első tapasztalatait a tárgyaláson észleltek fokozottan megerősítették. A közönség hangulatából ítélve megjegyezte: »egy bizonyos, hogy az „intelligencia" meg van győződve a sakterek bűnösségéről^

6

6 E megállapításhoz hozzáfűzte azt, hogy az utcán megkérdezett egy »jó kinézésű parasztot«, hogy mi a véleménye az ügyről. A megszólított parasztembernek nem volt észrevétele, de Mikszáth faggatására 61. 253:22-28. 62. 146:20 -23. 63. 292:11-17. 64. 126:6 -9. 65. 128:25-33. 66. 132:33 -34.