Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Politika — közélet — újságírás

275 akkor kialakult helyzetre — e panaszok és vizsgálatok semmiféle befolyással sem voltak Baryék további működésére. Az eddigiekben megkíséreltük röviden összefoglalni a tiszaeszlári ügy nyomozati részét. Ezzel üsszefüggőnek tekintettük azt a két parlamenti vitát, amelyet — mint arra rámutattunk — időzítettségük folytán a közvélemény hangulati ráhatásával a koholt vádakat voltak hivatva tovább terjeszteni, és az ügyet a végkifejlet felé vezetni. Az antiszemita pogromlovagok azonban nemcsak a parlament nyilvánosságát használták fel, hanem lapjaikban a legféktelenebb felekezetelleni izgatásba kezdtek, továbbá arra törekedtek, hogy »népi« mozgalmakkal támasszák alá a zsidókérdés »megoldására« irányuló reakciós izgatásaikat. A közvélemény formálásában a szélsőséges újságoknak csaknem szabad terük volt, hiszen a kormány tevékenységüket alig korlátozta. Tiszáék figyelme főleg arra terjedt ki, hogy a nyílt provokációknak és esetleges rombolásoknak elejét vegyék. Tisza Kálmán belügyminiszteri tisztében már az 1882. június 28-i minisztertanácsi ülésen felhatalmazást kért a veszedelmesen terjedő antiszemita nyomtatványok elkobzására. A helyzet az országban egyre romlott, az izgatottság nőttön nőtt, a helyi atrocitások úgy elszaporodtak, hogy több vidékre - a rend fenntartása érdekében — katonaságot kellett kivezényelni. Pozsony megyében pedig még statárium kihirdetésére is sor került. Olyan atmoszféra alakult ki, hogy a közvélemény jelentős része törvényen kívül helyezte mindazokat, akik kételkedni mertek a tiszaeszlári zsidók bűnösségében. A történettudomány további kutatásaitól várható, hogy gondosan feldolgozza és a tudomány eszközeivel megvizsgálja azokat a politikai, gazdasági és társadalmi okokat, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy robbanásszerűen teret kapjon az addig elszigetelt és megmosolygott antiszemita frakció. A jelen tájékoztató összefoglalónak nem feladata e jelenségek tudományos elemzése, a tények felidézésénél az a cél vezérelte, hogy megvilágítsa azokat az eszközöket, amelyek igénybevételével a vádhatóság a maga koncepcióját kialakította. Az országos indulatokat felkorbácsoló híradások atmoszférájában került sor a védelem megszervezésére. A vádlottak először Heumann Ignácot, a jeles nyíregyházi ügyvédet bízták meg érdekeik képviseletével. Az antiszemita sajtó és közvélemény azonnal akcióba lépett Heumann ellen. Olyan híreket terjesztettek, hogy azért vállalta a védelem szerepét, mert maga is érdekelt az ügy eltussolásában, olyan hírek is napvilágot láttak, hogy Heumann is tagja a »maffiának«. A nyíregy-