Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Politika — közélet — újságírás

271 szakértők. Megjelent a helyszínen Egressi Nagy László királyi alügyész, továbbá Vay György tiszalöki csendbiztos pandúrjaival. Ott voltak Eszter rokonai, ismerősei és sok-sok kíváncsi. A jegyzőkönyv szerint Vay György csendbiztos rendet teremtett embereivel; a sírtól messze eltávolították az oda gyűlt kíváncsiakat. Az ideiglenes sírt újból megnyittatták és Baryék a holttestet úgy tették közszemlére, ahogy még senki sem látta: meztelenre vetkőztetve. Ruháját elrejtették, nehogy az ismerős ruhadarabok által bárki is »befolyásolva legyen«. A ruhátlanul szemlére tett hulla deformálódott, arányait elvesztette, felpuffadt, haja, körme, felhámja megsemmisült, az arc ismert vonásai eltorzultak. Nyolc családtagot, illetve közeli ismerőst bocsátottak a hullaszemlére. Az anya nem ismerte fel gyermekét, de a rokonok között és Eszter volt pajtásai közül többen bizonyos vonásokból, illetőleg jelekből Esztert vélték felismerni. Bary a halottszemléről vezetett jegyzőkönyvet senkivel sem íratta alá, tehát feltételezhető, hogy csak azt jegyezte fel a vallomásokból, ami az ő elgondolásainak a legjobban megfelelt. Már az első vizsgálat arra mutatott, hogy a keresett hulla felbukkanása megzavarta a vérvádat kovácsolók tervét, hiszen a hullán nem volt semmi olyan sebnek a nyoma, amiből vádat bizonyítani lehetett volna. A holttest ruhátlan állapotban való szemlére tételekor már megszületett az áthidaló elmélet: a hulla nem Eszteré, a zsidók miután vérét véve megölték, tetemét gondosan elrejtették, szereztek egy hozzá hasonló alakú nő hulláját, ezt felöltöztették Eszter ruháiba s belevetették a folyóba, remélve, hogy majd valahol felbukkan. A további eljárást Bary e célnak rendelte alá. A Csonkafüzesben talált hullát a helyszíni vizsgálódás után kocsira tétette, majd rendelkezett, hogy vigyék be Tiszaeszlárra, és ott újból tegyék közszemlére. A holttest június 20-án érkezett Tiszaeszlárra, a közszemle helyéül célzatosan az özvegy Bátorinénak a zsinagóga tőszomszédságában levő kertjét jelölték ki. Az illetékesek megvitatták, hogy kik tekinthetik meg másodfokon a holttestet. A megállapodás értelmében csak azokat engedték a hullához, akik életében ismerték Esztert, sőt egységes volt a vélemény, hogy zsidók semmiképpen sem vehetnek részt a szemlén. Ezekután a községi elöljáróság és Solymosi Jánosné dolga volt megjelölni azokat, akik feltehetően közelebbről ismerték a gyermeket. A listára került tanúkat halottszemle céljából megidézték Bátoriné kertjébe. E gondos előkészítés után a kiszemelt tizenhárom tanú többsége azon a véleményen volt, hogy a szemlére bocsátott hulla egy idegen nő. Többen arra hivatkoztak, hogy az eltűnt kisebb volt, mások azt hangoztatták, hogy Eszter szeme barna volt, ennek kék, megint mások a fogak különbözőségét, az arc formáját, a homlok alakját is másnak vélték. A szemle után a Tisza partján Trajtler Soma, Kiss Jenő, Horváth László és Kéri Horváth Géza felboncolták a holttestet. A nyíregyházi szakértőt, aki megfelelő tapasztalatokkal rendelkezett