Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Politika — közélet — újságírás
244 büfében reggeliző Szapáry Gyula és a környezetében forgolódó képviselők megelevenítése eléggé általános ahhoz, hogy konkrét helyzetképet adjon az országgyűlés hangulatáról, szelleméről és a képviselők magatartásáról. 3 9 A Régi urak, régi cselédek, régi rablók szintén szerves része volt az 1883. április 7-i képviselőházi írásának. Ott sajátos helyet foglalt el: a középiskolai törvényjavaslaton vitatkozó képviselőház bemutatása közé illesztette Mikszáth a folyosón adomázó Eötvös Károlytól hallott történetet. A Hunkár Antalról és Sobri Jóskáról szóló história valóban Eötvös Károly sajátos témája volt, helyet is kapott később Eötvös Összegyűjtött Munkáinak VI. Emlékezések című kötetében A híres Bakony és a híres Sobri Jóska címmel. A kötet jelzése szerint a történet 1885-ben látott először napvilágot, tehát két évvel Mikszáth rajzának megjelenése után. A két felfogás, a két látási mód összevetése érdekes tanulságokra adhatna alkalmat, de mindenek felett Mikszáth ragyogó stílusparódiát is komponált, jellegzetes fordulataival sikerült megelevenítenie Eötvös Károly egyéni ízű anekdotázó stílusát. 4 0 A harmadik „átminősített" karcolat a Gróf Apponyi Albert és a bárányok már nem maradt fenn az írói kritika rostáján, Az apró gentry és a nép későbbi kiadásaiból kihagyta, helyébe más rajzot illesztett. Az Apponyi Albertről szóló történet is stílusparódia: itt az egyik kedvelt képviselő, Prileszky Tádé csipkelődő előadásmódját érzékeltette olvasóival. Az írói életmű és a publicisztikai tevékenység más jellegű egységére utalnak a kéviselőházi karcolatokba beleszőtt olyan anekdoták, olyan fordulatok, amelyek egy bizonyos idő után felbukkannak Mikszáth művészi alkotásaiban. Korábban a regények és elbeszélések kritikai kiadásának sajtó alá rendezésekor feltűnően sok „vándor-motívumra" bukkantunk: sajátos helyzetekbe bonyolódó hősök, hóbortos alakok, érdekes képek és hasonlatok abban a mértékben, ahogy haladtunk az életmű magaslatai felé, egyre gyakrabban köszöntek vissza korábbi helyzetekből, felfrissülten támadtak fel a fiatalabbkori írások sokszor csak jelzésszerű világából. Az esetek többségében új helyükön, az új művészi koncepcióban, mélyebb, messzehatóbb értelmet nyertek. A „belső" írói világban bolyongó anekdotikus motívumok forrásvidékét az eddigi szakirodalom is a képviselőházban vélte megtalálni, de A u Házból c. karcolatban betöltött helyük és a későbbi szépirodalmi alkotásban való újabb felbukkanásuk a művészi érlelés számtalan változatát érzékelteti. Néhány példa: az 1882. december 17-i parlamenti karcolatában Mikszáth jelzi, hogy Mocsáry Lajos felszólalásában a jezsuiták tevékenységét bírálta. E megjegyzéséhez hozzáfűzött egy Komjáthy Béla által előadott anekdotát a 39. MKÖM 34. köt. 94 - 95. 40. MKÖM 34. köt. 91 -93.