Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Politika — közélet — újságírás
236 „— Lehetetlen! Nem bírja már meg a nép! - mondja X. úr. — Még tíz forint rebesszer! — Feljajdul az alattunk lévő föld! — sopánkodik B. úr, és megadja a tíz forint rebesszert. — Inkább kivágom a nyelvemet, mintsem megszavazzam! — dörmögi Z. úr. - Hívok öt forintot blind. — Szerencsétlen idea a kormánytól! Ki adja meg a blindet? — Én! Én! — Igazán szeretném tudni, ki szavazza ezt meg Szapárynak? — Senki. Senki." A mikszáthi csattanó azonban nem marad el: a kormány kabinetkérdést csinált a javaslatból és Scarron úr a következő képet vetíti olvasói elé: „Ha az ember elevenítő üvegen néz be abba az úgynevezett klubbeli oppozícióba, mely forr, miként a láva, csapong, mint a tenger hullámai, tüzet és tajtékot hány, mint a Vezúv, és mely egyszerre lecsendül azon kijelentésre, ha a kormány kimondja a varázsigét, hogy: »Ez kabinetkérdés«. Ez a varázsige megállítja a legbőszúltebb bikát is, a vipera sziszegő nyelvét megdermeszti, a sárkánynak a körmeit lemetéli... mégiscsak furcsa kis ige, mihelyt elénekli a Kormány: Ez most kabinetkérdés, tralla, S az ellenzék nincs, csak vala.. ." 1 4 A Szabadelvű Pártról alkotott Mikszáth-kép nem lenne teljes és Mikszáth ez időbéli politikai arculata is hiányos lenne, ha nem érzékeltetném Tisza Kálmánról kialakított véleményét. Az irodalomtörténeti közvélemény hajlamos arra, hogy statikusan vagy későbbi állapotból visszakövetkeztetve alakítsa Mikszáthnak Tiszához fűződő kapcsolatát. Mikszáth a szegedi korszakban egyértelműen szemben állt Tiszával. Most azonban már nem Csanády Sándor parlamenti stílusában (mint ahogy írónk jellemezte Csanády felszólalását: „éles szóbicsakot döfködött Tisza úr sárga-fekete keblének átkos mélyébe" 1 5) ítélte meg Tisza személyét és tevékenységét. Karcolataiban sűrűn feltűnik a miniszterelnök alakja, aki erőteljesen szervezi és irányítja a kormánypártot. Valóban: ahogy arról az egykorú „Képviselőházi Napló" kötetei is tanúskodnak, minden lényeges kérdésben magához tudta ragadni a kezdeményezést. És ez volt az a mozzanat, amely Mikszáth szimpátiáját felébresztette: hiszen más pártok vagy akár a kormánypárt többi vezetőjében nem látott annyi erőt és koncepciót, mint Tisza Kálmánban. A mindig érvelni tudás, a politika porondján való szüntelen szereplés, dinamika elismerést ébresztett. Nem lett Tisza Kálmán híve, de az állandó és minden kérdés tár14. MKÖM 67. köt. 207 - 208. 15. MKÖM 67. köt. 172.
