Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Élmény és olvasmányélmény
229 landóan foglalkoztatja a romantika és a realizmus viszonya. írói öntudata a realizmus felé vonzza, érzelmei, irodalmi példaképei pedig a romantikához. Ezzel a belső vívódással magyarázhatjuk a realizmus és a romantika viszonyával kapcsolatos fejtegetéseinek bizonytalan tétova meghatározásait. Művészi gyakorlata azonban túllépett érzelmei ingadozásán, az Új Zrínyiász, a Különös házasság előre vitte a realizmus útján. A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényéhez írt Utóhangja ennek az újabb lépésnek a művészt izgató kérdéseit bogozgatja. Itt nem az irodalomelmélet elvontabb fogalmai: a realizmus és a romantika viszonya foglalkoztatja, hanem ezeknek az elméleti kérdéseknek a gyakorlati megvalósítása. Az írói ábrázolás és a valóság megragadásának bonyolult nehéz problémái. Felfigyel arra az ellentmondásra, hogy az irodalom a hétköznapi életből meríti tárgyait, de a művészi megformálásban még mindig sok a konvencionális szerkesztési forma. A kompozícióban sok a mesterkéltség: „a cselekmény szimmetrikus fölépítésében, az összefutó szálak elrendezésében a csináltság erősen érzik." A tartalmat kifejező formát a hírlapírói riport módszereiben sejti megtalálni. A korabeli kritika szinte egyöntetűen ebbe a rossz analógiába kötött bele. Nem az analógiaként megemlített riport fogalma a lényeges, hanem a művészi kompozíció új lehetőségének keresésre. Annak a művészi megoldásnak az elfogadása, hogy az írónak legyen joga úgy befejezni a művét, hogy hőseinek további sorsáról ne kelljen számot adnia. Hogy legyen joga úgy befejezni a regényt, amint ő tette. Mikszáth művészetében e gondolatsornak elsősorban nem az elméleti jelentősége nagy, hanem a gyakorlati. Az elvi megfogalmazás csak nyomon követett egy már kialakult magasabbfokú művészi megoldást: az író szakítását a végső feloldást jelentő happy end-del. A Különös házasságbán a mű komor cselekményét némileg enyhíti a mű sokat sejtető befejezése: a hosszú évekig egymástól elszakított szerelmesek furfangos csellel való összekerülése. A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényében még ezt a látszólagos kibékítő befejezést is elveti, Noszty Feri minden praktikája zátonyra fut Tóth Mihály polgári önérzetén. És ez a mű logikájából és a megrajzolt polgári hős jelleméből következetesen folyó megoldás nagyobb megrökönyödést váltott ki a dzsentriből, mint az egész műből áradó bírálat. A dzsentri gőg ezt a megaláztatást már nem tudta elviselni és ezért az író életében rágalmazta, támadta, majd halála után a Harsányi Zsolt-os színpadi „átdolgozással" meghamisította az író koncepcióját.
