Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Élmény és olvasmányélmény
216 Nosztyval, hogy leváltja a főispánt és kéri, tegyen személyi javaslatot. Báró Kopereczkyt, a vejét ajánlja. A miniszterelnök a javaslatot elfogadja. Ezzel végződik a regény első fejezete. A kihagyott fejezet tehát Noszty hatalmát félelmetesnek mutatja be, akkora ereje van, hogy büntetlenül kelthet országos viharrá duzzadó botrányt és mindezt csak azért, hogy vejét beültethesse a megürült főispáni székbe. A tárgyalt részletben számos olyan apróbb megjegyzés, közbevetés is olvasható, amelyek még az író friss politikai benyomásaira utalnak. Erőteljes sorokkal jellemzi a miniszterelnök sajtóirodájának tevékenységét: „A sajtóiroda kiadja a jelszót s a saját külön sárkányok rárohannak az emberevő sárkányokra. Tagadnak, cáfolnak, ferdítenek, mosakosznak, vagdalkoznak, ami tüzet azok szítottak, ezek eloltják, vagy új tüzeket gyújtanak egyebütt hogy arra tereljék a figyelmet." Ennek a sajtóirodának a tevékenysége nagyon emlékeztet arra a tevékenységre, amelyet a darabont kormány sajtófőnöke, Vészi József folytatott. A Bontó megyei főispán által küldött távirat is aktuális eseményekről, népi zendülésről szól: „A nép Kostón, Vártányban, Gyimókán, Arcson kaszát, vasvillát fogott és a dolgozó munkásokat szétkergette, a mérnököket halállal fenyegetvén, kik azonban idejekorán elmenekültek, az ideiglenes épületeket, barakkokat, kotrógépeket öszszerombolták..." Ilyen és ehhez hasonló részletek vizsgálata arra a feltevésre ösztönöz, hogy a regény indulásakor az író előtt más kompozíciós elképzelés lebeghetett. Ez a fejezet egy erőteljes, a friss élményeket és tapasztalatokat közvetlenül visszaadó szatirikus regény felé mutat. Hogy a végkifejlés milyen lett volna, nem tudjuk. Lehet, hogy csattanósabb, az Új Zrínyiász eszközeivel dolgozó alkotás lett volna belőle. A „Mire jó a léc a rókának" kihagyott fejezeten kívül a Vasárnapi Ujság-beli változatnak még két — a kötetkiadásból kihagyott — részlete árulkodik egyrészt a még latensen jelenlevő szatirikus tendenciáról, másrészt a politikai töprengéseinek közvetlen beszüremléséről. A regény hetedik fejezetében 1 5 Kopereczky Bontóvárra való utazását leírva részletes képet fest a síkföldről a hegyvidék felé kanyargó vasútvonal mellett elterülő tájról. A tájfestést megelőzve, hirtelen feltör az íróból az indulat a középnemesség két-három évtizeddel korábbi „maradandó" közgazdasági tevékenységével szemben: gúnyos szavakkal idézi fel az uradalomtól uradalomig kanyargó vasútvonal építésének okait: „Bontóvár voltaképpen nincs messze a térképen Budapesttől, akinek sürgős dolga van, kocsin könnyen elérheti. Aki ráér, az mehet vasúton is, a vasúti menetrend tanulsága szerint állítólag mégis csak odaér egyszer. Hogy ez így van, annak egyszerű oka, hogy a vasút építésekor az 15. A MKÖM 21. k. 108. lapján a 8-10 sorban levő mondat helyett.
