Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

192 részleteit plagizálta. A megtámadott író kiadott nyilatkozatában ugyan kellő értékére szállítja le az ellene fölhozott vádakat, mindenesetre érdekes jelensége azonban a magyar közéletnek az a tervszerű hajsza, amelyet a politikai térről most már irodalmi térre is átvisznek, nem röstellve a magyar irodalom egyik büszkeségét csak azért sárba rántani, mert nem vallja az egyedül üdvözítő koalíciós elveket! Az Egyetemes Filológiai Közlöny cikkírója heves támadást intéz Mikszáth Kálmán ellen, kijelentve róla, hogy a Jókairól szóló művébe régebben megjelent könyvekből egész részleteket vett át. A „leleplező" cikk főképpen Szabó László, a szegedi származású jeles hírlapíró könyvét említi, mint olyant, amelyből Mikszáth az elhunyt költőfejedelem emlékét megőrző gyönyörű munkájában egész részleteket szó szerint közöl. Mikszáth erre a nevetséges plágiumvádra a nyilvánosság előtt felel. Természetes, hogy Jókai életét forrásművek nélkül nem írhatta meg. Lexikon-adatokat használt fölt és Szabó Lászlónak Jókairól írt könyvét, amely régi kritikákat, adomákat, visszaemlékezéseket tartalmaz. Csakhogy ezeket is jórészben maga Mikszáth írta. A finom szatírával és előkelő hangon írt nyilatkozat tréfásan mondja, hogy egyéni ízt talán mégsem keverhet életrajzi adatokba, vagy egyszerű referádákba. Mikszáth Kálmánnak szükségtelen volt védekeznie olyan otromba gyanúsítások ellen, amilyenekkel a széles körökben ismeretlen Filológiai Közlöny kedveskedett. De ha az volt a célja Kiss Imre úrnak, hogy a kiváló írót megszólaltassa, csak köszönettel vagyunk érette. Mert Mikszáthot még ebben a nyilatkozatában sem hagyta el az ő pompás humora és elevenbe vágó elméssége.« A Szegedi Napló 1907. július 14-i számában (8-9. 1.) Csipke [Móra Ferenc] Értéke: nulla című cikkében a következőket írta: »Ezt a kis Kiss Imre mondta a Mikszáth könyvéről, a Jókai életéről, ezelőtt harmadfél hónappal. „Rá kell sütni a plágium vádját". „Bővelkedik germanizmusban". „Pongyola a nyelve, fölületes és következetlen a helyesírása". ,Értéke: nulla ". Azon frissiben megütődtem egy kicsit a dolgon, hanem most már örvendek neki, hogy Kiss Imre imígyen kivágta a rezet s alkalmat adott némely tanulságok megszerzésére. Először, nagyon jellemző a mi irodalmi viszonyainkra, hogy ez a bélyegsütögetési kísérlet május legelején látott napvilágot — s tudomást nem vettünk róla, csak július közepén. Erre ugyan azt lehet mondani — mondták is —, hogy ki a mándruc olvassa Magyarországon az Egyetemes Filológiai Közlönyt? Hát én azt nem tudom, annyit azonban tudok, hogy a májusi száma mikor megjelent a Közlönynek, igen megdicsérték a lapok bő és eleven tartalmáért.