Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

187 utóbbi esetekben ékzárójel <> közé illesztjük azokat a szavakat, amelyeket az újság a megváltoztatottak helyébe illesztett. A levél szövege tehát a kővetkező: »Rohits, július 4., 1907. Igen tisztelt kollegám! Mindenekelőtt köszönöm szíves előzékenységét, mellyel nekem a támadó cikket beküldötte, hogy arra feleljek De én nem kívánok arra felelni Hiszen oly brutális az és annyira embervadászat, - hogy azt nem lehet párbajjá avatni, ahol vélemény vélemény ellen menne. Inkább az ön lekötelező levele iránti udvariasságból írom e sorokat, mintsem cáfolatul. Szíveskedjék elolvasni Jókairól írt könyvemet s ha ön és Braun Sándor t. kollegám azt gondolja, hogy engem harmincöt éves küzdelmes írói pálya után, amellyel nem is dicstelenül kifelé is szolgálom a magyar kultúrát, névtelenül akárki joggal nevezhet „irodalmi zsebmetszőnek", tessék közzétenni a névtelen cikket, mely mint a levélpapír háta tanúsítja, fogarasi volt ellenfelem­nek valamely korlesétől, tehát politikai gyűlöletből sarjadzik Nekem nincs mó­dom annak megjelenését meggátolni és nem is kérem, hiszen azt is ki lehet nyomtatni valakinek ha tetszik hogy embert öltem. Hogy Jókairól írt könyvem jó-e vagy rossz, annak a megítélése nem rám tartozik. A sajtó jónak találta. De ha rossz is, hát iszen rossz könyvet is sza­bad írni. Ez a jog vele születik az emberrel. Hogy mennyi honoráriumot kap­tam érte egy magán < magyar > kiadótul, ez, azt hiszem, nem tartozik senkire. Annyira talán mégsem állhat az ember a nyilvánosság ellenőrzése alatt, hogy azért is megtámadhassák, ha a búzáját drágábban adja el, vagy nagyobb napszámot kap a munkaadójától. Ha az a névtelen író <ez az író>, aki engem támad, irigyli tőlem a húszezer forintos honoráriumokat, melyekkel szerinte a könyveimet fizetik, mért nem plagizál ő is, mint ahogy én plagizálok harmincöt esztendő óta mikor az olyan jó jövedelem. A plágium vádjához jutva, ebben <abban> csakugyan van valami. A Jókai életrajzához tényleg sok más-más <más> írónak munkáját használtam fel, részint olyanokét, akiket felsoroltam, részint olyanokét, akiket fel se soroltam. Az életrajz nem lévén költött mű, azt nem lehet pusztán invencióbul, fantáziából írni. A biográfiát úgy írják, hogy minden adatot, minden könyvet felhasznál az író, másképp nem is lehet. Hiszen biográfiát olyan régi

Next

/
Oldalképek
Tartalom