Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

180 A választás napján este tíz órakor Jókainak 28 szavazattöbbsége volt. — Az utolsó Jókai-párti szavazókat a kortesek vállukon vitték végig a Király utcán, a Lövölde nagytermében levő választási helyiségbe. (177-178.) 1872-ben politikai körutat tett az országban s az agitációs út diadalúttá fejlődött. A vasúti állomásokon mindenütt ezrekre menő sokaság fogadta s ahová Jókai elment, ott megvetette lábát az ellenzék. „Különös bájt kölcsönzött az ünneplésnek, - írja erről a körútról egy régi publicista, — hogy a városok előkelő hölgyei vezették a küldöttségeket... stb. Soha még embert így nem ünnepeltek Magyarországon ..." (264.) A választás első napján este 10 órakor Jókainak 28 szavazattöbbsége volt. — Az utolsó szavazókat már vállukon vitték végig a Király utcán a lövöldébe, a tömegek orkánszerű éljenzése mellett. (II. 111-112. [MKÖM 19. köt. 76-77.]) 1872-ben a Lónyay-kormány ellen indított nagy agitáló körúton is mindenütt rajongó lelkesedéssel fogadták. A vasúti indóházaknál ezrekre menő közönség várta. „Soha még így embert nem ünnepeltek, — írja erről a körútról egy régi publicista, valószínűleg nem minden túlzás nélkül; — a városok hölgyei vezették a küldöttségeket ..." stb. (II. 114. [MKÖM 19. köt. 78.]) Ilyen apparátussal készült Mikszáth könyve. Szomorú dolog, mikor egyik legjobb nevű írónkra rá kell sütni a plágiumot. Egyébként Mikszáthnak — s most természetesen csak a mai Mikszáthról beszélünk, nem a régiről, a sok jóízű, kedves történet páratlan elbeszélőjéről — csak a híre nagy és felfújt. Magasztalják a stílusát és a nyelvét, pedig újabb regényeiben és novelláiban sem eredetiség, sem zamat nincsen: a stílusa affektált, keresett, a nyelve triviális. Novelláihoz, vidéki történeteinek köznapiságához talán illik ez az elbeszélői mód, az ételekből vett hasonlatok (,Jókai tárgyaival az ínycsiklandozó francia főzés- és tálalás-művészet embere..."!), elferdített s ízetlen idegenszók: flanc, stikli, írólegények herbergje, facér újságírók, stb. meg az ilyen kifejezések: „herélni, amputálni a regényét", „a halhatatlanság kapujánál virágzó ócskaruhaüzletek vannak" - de komoly munkában helye nem lehet. Germanizmusokban is bővelkedik: „a tanügyi rovat összecsinálója", „messze kisebb író", „mi a legújabb Jókairól?", „felülni neki", stb. Általában oly gondatlan, pongyola a nyelve, felületes és következetlen a helyesírása, hogy könyvének érdeméül még azt sem tudhatjuk be, hogy jól van megírva. Értéke nulla. És ezért a munkáért Mikszáth a kiadótól, úgy mondják, 20 ezer korona honoráriumot kapott!«