Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Élmény és olvasmányélmény
177 mind meglehet, de a forrásokra való hivatkozás mégis szemfényvesztés, mert műve, mind a két kötet, egyetlen forrás alapján készült, amelyet Mikszáth sehol meg nem említ, s ez Szabó László:, Jókai élete és múvei"c. könyve, mely még a Jókai halála évében, 1904-ben jelent meg. Elég ügyesen megírt munka, mely nem tudományos célból készült, hanem a közönség számára, az elhunyt kedves író szellemének mintegy kiengeszteléséül s elégtételül azért a sok méltatlan meghurcolásért, mely életét még közvetlenül a halála előtt is annyira megkeserítette. Mikszáth nem tett egyebet, mint ezt a könyvet egyszerűen kibővítette két kötetre. De nem úgy, hogy új anyaggal gazdagította volna, hanem úgy, hogy újból megírta ugyanazt, kiszínezve s tarkítva regénymódra, háromszor akkora terjedelemben. Az első laptól az utolsóig nyomon követi mintáját, s a beosztáson nem változtat, se kritikát vele szemben nem gyakorol. Átveszi összes adatait s a kész ítéleteket is. Amit a magáéból hozzátesz, az mindössze egészen jelentéktelen dolgokra (pl. Jókai atyjának Komárom városhoz való viszonyára) vonatkozó néhány levéltári adat, kétes értékű adomák, a rokonok feljegyzéséből vett, vagy magának Mikszáthnak személyes érintkezéseiből és tapasztalataiból merített oly alárendelt és tizedrangú semmiségek, hogy számba sem vehetők. Ezenkívül mindent onnan vesz át és semmi olyan a könyvében nincs, ami Szabónál meg nem volna. Sőt ellenkezőleg, Szabó részletesen beszámol Jókai műveiről, írói fejlődéséről, jelentőségéről; ismerteti a róla való főbb véleményeket, s igyekszik kidomborítani egyéniségét, jellemét, közli műveinek időrendbeli bibliográfiáját, amit Mikszáth mind elhagyott, illetőleg olyanoknak az elmondásával pótolt, amik szerinte bizonyára jobban vezetnek hőse lelkéhez, belső egyéniségének megértéséhez, mint a művei. Hogy pl. mit ettek a keresztelőjén, micsoda társasjátékokat talált ki, miként szokott tanulni, hogyan küzdött folytonos pénzzavarral, hányszor mosattak a házánál, és micsoda rabláncon tartotta szegényt otthon az ő háromfejű „Cerberusa", Laborfalvi Róza. A Budapesti Szemle cikkírója említi, hogy Mikszáth könyvében csak két helyen méltatja Jókai írói működését, s ebben a fejezetben: „Hogyan fakad a rügy, a bimbó és a rózsa", a dolgozás-módját tárgyalja. Nos, hát ezt is Szabótól veszi át, s csak azt, amit itt talált, vázolja Mikszáth olyan „belletristára valló szabadsággal és önkénnyel". Innen veszi az összes idézeteket, úgy, ahogy itt vannak, s csak azokat, amelyek itt megvannak. Sőt alig változtatott átvételeket közöl, a forrás megnevezése és idézése nélkül, mint a sajátját. íme néhány példa:
