Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

144 [40] Ki már a halálnak völgyében volt járó, Kiket mintegy újra a világra hozott, S nekik megujulást s életet okozott. - — — Majd jellemezve szónok Hatvaninak mély vallásosságát, tevékenységét, kitartó erélyét az anyaszentegyházért, családias szép életét, ritka emberszeretetét s nyájasságát, így szól: Vele születtetett vidám tekintete [45] Valakivel szólott, minden kedvellette, Ez az oka, hogy nagy urak, mágnások Gyakorta házánál kérték kiszállások. És bátor már meghalt, fog élni hírében, Mig jár a fényes nap tizenkét jegyében. - — — Közli Milesz Béla.«

6 Arra azonban itt is nyomatékkal felhívjuk az olvasó figyelmét, hogy a közel százéves búcsúztató verssel való találkozás Mikszáth számára megadta a Hatvanimondakör kialakulásához a magyarázatot. Ennek a felismerésének a jelen cikkben több ízben is hangot ad, így MKÖM 76. köt. 76 : 21 -77 : 3, MKÖM 76. köt. 78 : 5, MKÖM 76. köt. 78 : 34 - 79 : 7. 6. Vasárnapi Újság, 1872. május 19. 20. sz. 246 - 247.1.