Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

142 egyetem igazgatójának e kiadás sajtó alá rendezőihez intézett levele is 1973.- októberéből. Levélbeli megkeresésünkre a következőt válaszolta: »... utána néztünk Naszályi halotti beszédének, de eredmény nélkül. Az sem a Református Kollégium Könyvtárának állományában, sem a mienkben nincs meg, beleértve a Milesz Bélaféle hagyatékot.« A fentiek alapján úgy véljük, hogy a további kutatást segíthetjük, ha itt újra lenyomatjuk Milesz Béla közleményének a Naszályi-műre vonatkozó részét. »... Hatvanira vonatkozó családi irataim közt — írta Milesz Béla — nevezetes még a felette tartott gyászbeszéd, mely már magában véve is elég adatot szolgáltat a nevezetes férfiú magán- és nyilvános életéhez. A csinos alexandrinus versekben írott búcsúztatónak teljes címe ez: Szomorú halotti beszéd amely ama boldog emlékű, sokféle tudományokkal és virtusokkal tündöklő Férfiúnak, Tiszteletes, Tudós, Tekintetes, Nemes, Nemzetes és Vitézlő Hatvani István uramnak, debreceni Reformátusok Collegiumának XXXVII. évek alatt a szélesen kiterjedett Philosophiának minden részében ritka tudományú és fáradhatatlan Professorának Tekintetes nemes Bihar vármegye egyik hites Assessorának halhatatlan emlékezetére Íratott, — a mely évben E hiv s vitéz szolgát az Ur mint várába Bevivé a dicső lelkek országába Ao 1786. Sz. András havának 16-ik napján Naszályi János ugyanazon Collegiumban tanuló Poétáknak Publicus Praeceptoruk által. Paliida mors aequo pulsat pede Pauperum tabernas Regumque Turres. Horac. Szónok szomorú alkalmi bevezetés után előadja Hatvani származását, iskolai pályafutását s a már kitűnő, a külföld által is elismertetett tudóssá lett férfiúról így szólt: — - ily magos szárnyakon repülő hirére Felébred Debrecen s hivó levelére