Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Élmény és olvasmányélmény
139 nagyapái.« Egy évvel később, a Pesti Hírlap 1885. június 23-i számában Mikszáth A magyar Faust címmel karcolatot írt Hatvani Istvánról abból az alkalomból, hogy kezébe került Naszályi Jánosnak, a kollégiumi tanártársnak 1786-ban, Hatvani temetésekor elmondott verses halotti beszéde. Mikszáth ebben az írásában ezt a versezetet mutatja be, amely egyúttal megnyugtató választ is adott neki a fent idézett kérdéseire. A szöveget interpretálva e problémáról a következőket írta: »Hatvani boszorkánymesterségéről semmi említés sincs e helyen, még célzás sem, amiből nyilván látszik, hogy a híres Hatvani-mondakör csak későbbi időkben keletkezett...« Majd berekesztve a halotti búcsúsztatóból kihámozható életrajzi mozzanatokat, Mikszáth a következőket írta: »... íme, ez a Hatvani István uram élete, úgy ahogy volt! Ezt nem igen ismeri a publikum. De ismeri azt — amelyik nem úgy volt. Ismeri a csodálatos, ördöngös regéket, ismeri a sírok felbontóját, a szellemek és kísértetek parancsolóját, az ördögnek cimboráját, és a híres „Mágyika" birtokosát, aki akkor csinált árvizet, amikor neki tetszett, megcsapolta az asztallábat, s abból tokaji bor csurgott a kannákba, megszánkáztatta a vendégeit, s reggel mindenkinek meg volt kopva hátul a ruhája, amin a hóba csúszott. Az igazi ember az istennek élt. A költött ember az ördögnek. Az ördög embere — túlélte az istenét...« Mikszáth későbbi írásaiban meg-megemlíti a Hatvani-mondakör egy-egy epizódját, így a Szent Péter esernyőjében 2 2 a Különös házasság 2 3 és A Noszty fiú esete Tóth Marival c. regényben is. 2 4 22. MKÖM 7. köt. 165.1. 23. MKÖM 14. köt. 102.1. 24. MKÖM 21. köt. 73.1.
