Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

134 szövegkiadásokkal megegyezik, az eltérések csupán a másolások során támadt stiláris javításokra utalnak. Annnak ellenére, hogy ez a legfrissebb kiadás a leghitelesebb, az alábbi összevetések során nem ezt, hanem az 1872-ben megjelentetett szöveget, í 11. annak Tóth Béla által újra közrebocsátott szövegét vesszük alapul, mivel Mikszáth számára ez a kiadás volt hozzáférhető. Lósy-Schmidt említett művében beszámol arról, hogy beható kutatások után a debreceni Déri-múzeumban talált egy 1836-ban készült másolatot, amelyet az »aláírás szerint B. F. I., a keresztény kálvinista diákok egyike írt vagy másolt le 1796-ban Debrecenben«.

4 E szöveget összevetve a Kazinczy Sámuel-félével, arra a megállapításra jut, hogy »Kazinczy is erről az 17%. évi példányról készíthette újabb másolatát, amelynek utóbb szerzőségét is neki tulajdonították®.

5 Az 1796-os »ősforrás«-ról Lósy-Schmidt nem tudott érdemlegeset megállapítani, feltételezései azonban megközelíthetik a lehetséges igazságot: a szerzők »valószínűleg ismeretlenek voltak akkor is, amikor e mondák először kerültek forgalomba, talán még abban az időben, amidőn a debreceni egyházban a hatalomért való versengés a papi párt és a világiak között 1780 körül megindult, s amely — mint tudjuk — Hatvanit annyira elkeserítette, hogy utóbb állásáról is lemondott. Nem tartom kizártnak, hogy a mondák keletkezésének időpontja ebbe a korszakba esik, s hogy a világi párt talán ilymódon akarta Hatvani nagy tekintélyét és befolyását csorbítani, bár ez ma már határozottsággal meg nem állapítható.. .«

6 Révész Imre egyháztörténeti kutatásai során a Hatvani-legenda keletkezésével kapcsolatban szintén erre az eredményre jut: »Valószínű, hogy először nem is diákok, hanem Domokos Lajos és társai indították el a csúfolódást Hatvani ellen, mint akinek 'hierarcha tógája' alól kilátszik a 'lóláb' még akkor is, midőn fizikai mutatványaival 'szédíti' a diákokat.«

7 Legújabban Bán Imre érinti a legenda kialakulásának kérdését, megítélése szerint a Hatvani-monda »a debreceni kollégium felvilágosodott légkörében termett még Csokonai idejében... s nem egyéb, mint az ugrató tréfára mindig kész diáksereg anekdotázása, a babonás hiedelmek kifigurázása«. Bán Imre Lósy-Schmidt és Révész Imre keletkezésértelmezésével kapcsolatban megjegyzi, hogy e feltevésnek »az látszik ellentmondani, hogy ... Hatvani professzort jóindulatú, nyájas, segíteni mindig kész embernek jellemzik, személyével szemben semmi ellenérzést nem táplálnak«.

8 4. Lósy-Schmidt: I. m. 157.1. 5. Lósy-Schmidt: I. m. 158.1. 6. Lósy-Schmidt: I. m. 161.1. 7. Sinai Miklós és kora. Bp., 1959. 55.1. 8. Bevezetés a »Debreceni diákirodalom a felvilágosodás korában« c. kötethez. Bp. 1954.13.1.