Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

122 képzelet szülöttei. Mikulik József könyve ma már ritkaság, ezért szükségesnek tartjuk teljes egészében idézni a forrásul szolgáló részletet: »Grünblath Erzsébet, néhai Grünblath Gáspár volt rozsnyai polgár leánya, visszaküldte ifj. Gothardt Jánosnak, a rozsnyai főbíró fiának a jegyet és kijelentette, hogy ifj. Gothardt Jánost tiszteli, becsüli, de nem szereti és azért neje sohasem lesz. Miután a vőlegény minden fáradozása, atyja főbírói tekintélye és a két lelkész közbenjárása a leány elszánt makacsságán hajótörtést szenvedett: a búsongó vőlegény Szakmáry Miklós deák személyében ügyvédet vallott és az esperességnél keresett orvoslást. — Az esperesség erre nem kis zavarba jött: Zabeler Péter superintendens tana, mely az eljegyzés felbontható volta mellett bizonyított, 1631-ben még hallatlan újítás volt, és a peres felek, mint gazdag és előkelő családok sarjai, némi tekintetet érdemeltek. — A kereset beadása után a bíróság Fabriczi György jolsvai lelkész-esperes elnöklete alatt néhány lelkészből megalakult, s helyszínére, Rozsnyóra jött és itt 1631. évi február 5. és 10-ik napján összeült, kihallgatta a tanúkat, meghallgatta a feleket éspedig úgy a mátkapárt, mint ügyvédeiket (a leányt Miskolczy Pál deák védelmezte) és a békéltetés sikertelen maradván, a következő salamoni ítéletet hozta: " hogy a szent házasságnak méltósága helyén maradjon 's az botránykozás és állhatatlanság efféle dolgokban eltávoztassék, ilyen büntetés alá kötelezzük az leányzót: hogy hét eszten- [131. lap] deig férjhöz ne mehessen, menyekzői lakodalmaktól, táncoktól ez hét esztendő alatt eltiltatik: az bíró uramat, feleségét és az fiát becsületes emberek által kövesse meg tizenötöd nap alatt, minden költséget is ő térítse meg az bíró uramnak; az bíró uram fiát pedig kötelességétől fölszabadítjuk, hogy ezentúl szabad legyen megházasodnia; sőt az leánykérőket is és kiváltképpen az itt való lelkipásztorokat tartozik az leányzó megkövetni és az ő kegyelmük becsületét megadni." Miskolczy Pál deák fényes védbeszéde, melyben vitatta, hogy az alig 13 éves alperes magát gyámja, Grünblath Márton tudta és beleegyezése nélkül oda nem ígérhette, kárba veszett, mert az ügyvédektől „tiszteletes, nemes, becsületes szent koronának" címzett bíróság azzal okolta drákói ítéletét, hogy a gyámság a fiúknál 14, a leányoknál 12 éves korban megszűnik. Ezen ítéletben a vőlegény természetesen belényugodott, a menyasszony azonban ellene fellebezéssel élt, melynek következtében az ügy az 1631. április 23-ikán Jolsván összeült esperességi convent elé került, hol beható tanácskozás után az ítéletet megerősítették és egyszersmind kimondták, ha alperes 15 nap alatt az ítéletnek eleget nem tesz „tehát az eklézsiának társaságából és abban lévő szentséges sákramentumoknak ususából engedetlen volta miatt tel-