Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

116 tárcarovatban jelent meg Szederkényi írása, amelyhez Mikszáth S—n szignóval azonnal kommentárt fűzött, és itt már jelezte, hogy írói eszközökkel élt a Grünwald Bélától hallott történet előadásában. Következzék tehát a szöveg: »Kedélyes zsandárok« Szederkényi Nándor képviselő úr a következő érdekes történetét közli velem mintegy replikaképpen a vasárnap megjelent »Kedélyes delikvensek« című tárcára: 1885-ik év szeptember havában Heves megyei Apc községben ekeversenyt rendezett a gazdasági egyesület. Ott volt a fél vármegye gazdaközönsége, igen sok külföldi és fővárosi vendég. A hatvani járás szolgabírája, ki maga is megje­lent járási községe ez ünnepélyes versenyén, Hatvanból két zsandárt rendelt ki, hogy mégis legyen ott, ily nagyobb gyülekezetnél, esetleg a rend biztosítása végett. Ott volt a megye alispánja is, a vendégek tiszteletére. A verseny után oszlott a közönség, a gépészek pakolták eszközeiket. Egyszer csak jelentik a szolgabírónak, hogy nagy a baj, a zsandárok fel s alá lovagolva, vágtatva lövöldöznek, a rend fenekestől felfordult. Jönnek az idegen gépészek szol­gabíróhoz, alispánhoz, hogy csináljon rendet, mert a zsandárok mindenkit agyonlövéssel fenyegetnek, teendőikből kizavarták, az emberek futnak, a két zsandár őrült módon szúr, vág, lövöldöz. A szolgabíró rögtön maga elébe ren­deli a két zsandárt s parancsolja, hogy most már távozzanak a községből haza Hatvanba. A két zsandár azonban nem azért ivott bort, hogy engedelmesked­jék... revorvereiket rántva elő, s a szolgabírónak szögezve kijelentették, hogy itt ők parancsolnak, a szolgabírót letartóztatják, s követelik, hogy a szolgabíró ünnepélyesen jelentse ki, hogy ellenük panaszkodni nem fog. A szolgabíró letartóztatva lévén ekként, táviratoztatott Hatvanba az őrsvezetőhöz, hogy jöjjön s mentse meg őt a zsandárok hatalmától. Akik ott voltak vendégek az al­ispánnal együtt, sietve hagyták el erre Apcot, hogy hasonló sorsra ne jussanak. Hatvanból azonban nem érkezett segítség. A szolgabíró ekként letartóztatva s folyton a zsandárok revorvercsöve előtt állva, végre is szép szóra fogta a dolgot, mire kegyelmet kapott s a két zsandár nagy lövöldözés között a késő esteli órákban eltávozott. Másnap azután, alispán, szolgabíró alázatos előterjesztéseket, fölter­jesztéseket téve, harmadnap a két zsandár Kassára, a főparancsnoki helyre uta­zott el. így volt 1885-ik év szeptember havában (gondolom, úgy közepe táján) Apc községben egy félnapi zsandár rémuralom inaugurálva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom