Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)
II. Könyv. Az Érzékenység' Tehetségéről
94 *) Jegyzés. A' gyökeres ösztönök alatt értetődnek: a' nyugodalom, munkálkodás, táplálás és párosodás. **) Jegyzés Adjuk-elő például az éhségben való kísztődésnek okát. A'Szájnak, nyeldeklőnek, gyomornak, *s a' be le 0c Öregeikben számtalan eretskék tttköznek-ki, melylye0c belső lapjok környüleg mindenütt ikrás hússal meg vagyon hintve. Az átkelek megemésztésére való nedvek be-folynak a' gyomorba, melylyek ha ott semi megemészthetőt nem kapnak, meggyűlnek a' gyomorban és tisztátalanokká 's élesekké [155] válnak. Eleinten mint egy tsiklandoztatjak a' gyomrot, de végre fájdalmat okoznak. Ezt segíti a' szájban >s nyeldeklőben lévő élesség. Ezen felől (ha a' gyomor flres) öszsze-esik, ét megrántzosodik. Hogyha már a' gyomornak eüenbe-tett bőrkéjé egymást érik, vagy dörgölik; abból elszenvedhetetlen fajdalom támad. A' szomjúságban is érez az ember szárazságot a' szájkérőben és a' nyeldeklőben. A' leg nagyobb éhség és szomjúság végre esztelenségre és dOhösségre fakad. m*)jegyzés. Mennel nagyobb a' szomjúság: annál nagyobb az italban való kellemetesség is. 143. §. Lehet e' érzékenysége a' léleTck, ha a' belső érző eszközök nem érdeklődnek ? Semi képpen ki nem nyilvánkozhatik a' lélek, ha tsak az agynak belső eszközei nem érdeklődnek. Azért érezünk valami kellemetességet; ha gondolatainkban, elmélkedéseinkben, 's tanulásainkban se üli se gátol béliünk. Ha pedig ellenben ezekben elő nem mehetünk, azokban fel akadunk; azonal kellemetlenséget érzünk. Az észnek nyilvánkozásaiban tett erdeklését a' belső eszközökk nem kell egybe-keverni azon érdekléssel, melylyet a' külső eszközökre tett nyom az agyig való ereszkedese által vagy támaszt, vagy viszsza-ereszt; mert amaz színt' úgy gyökeres, mint ez. Mivel a' belső eszközök tsak felette vékony érdeklésekre alkalmatosok: tehát azon kellemetesség is leggyengébb erőlködésére nézve, melylyet azok felgerjesztenek. Ezen kellemetet érzi ugyan azonak a' jártas elmélkedő, és visgaló, de az elmélkedésben, 's visgálásban gyakorlatlan ember tsak akkor érzi, midőn eszének azon illapatját, melyben az elmélkedésre éppen alkalmatlan azon illapatjához hasonlíthatja, melyben arra igen is alkalmatos. Az ómban az elmélkedésben lévő gyönyörűségnek somája, melyly ú az egy szere meg fogot képekk sokaságától, 's azokk egy [156.] máshoz való kaptsolásából ered, némelykor oly' léptsőre is hág; hogy az azon sommából származó tigos tudomány, elme-béli nyugodalom 's a' t. miat, fel nem váltana az ember ezen gyönyörűséget, akár mi más testi gyönyörűséggel is. ^ Az eredetiben kétszer szerepel.
