Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

II. Könyv. Az Érzékenység' Tehetségéről

88 [189.] mint erejekk tartósságára nézve; de ismét meg ujúltatnak, és a' gyakorlas által megerő­södhetnek. Tudjuk imár, miért nem alkalmaztatja magát az érzékeny-ségekk ereje azoick világossá­gához, mint a' tartósságra, mint léptsőre nezve. Úgy tetszik, hogy az érzékenységek soha sem enyésznek-el egészen; mert jóllehet a' külső érzékenységek el múlnak-is; mindazon által a' belsők a' képzelés által (bátor ho­mályosan és ki nem tetszően^) még is fen-maradnak, 's meg egyeznek azon képekkel, melylyekből erednek. Dykor az ilylyetén érzékenységek segítik a' fő érzékenységet meg­iinígyíteni; a' mint ezt a' lélekk bizonyos kedv-állapotokra való hajlandóságából, az az: az erkötsi mérésklésből számosb esztendőkk el folyta után tapasztalhatjuk*). Által lat­juk végre: mikép erősödhetik-meg az érzékenység más hasonló érzékenységekk reá jöve­tele miatt; következőleg részszerént az ahoz tartozókk halmos reá tódulása miat, rész szerént tsupán tsak a' képtársalás miat; hogyan elevenedhetik-fel az érzékenység az el­lenbe-tett érzékeny-ség által, miként nyomja el az erősebb érzékenység a' lankadtabbat; hogyan gyengűlhet-el az érzékenység a' figyelem és képekk bontogatása miatt **); és miként változ-hat-el egy érzékenység valami más érzékenységgel való öszsze keverése miatt, egybe foglalt harmadik érzékenységre***). Olykor az erzékenység a' fő-erzékeny­ségnek poltzáról a' mellék-erzékenységnek alatsonságára esik, és közönségesen más színbe öltözik. *) Jegyzés. Dc nem mind egyenlő szerben. A' leg erőszakosabb, 's leggyorsabban támadót érzékeny­ségek leg kevesebb üdőig-, a' loppal jelenkedők pedig, és a' melylyek titkos erővel kerí­tik-meg a' szívet, legtováb tartanak. [146.] **) Jegyzés. Az érzékenység tehát cgykorig vagy elgyengülhet, vagy meg erősülhet, és ismét azonal elgyengülhet. Mert valamint az érzékenység meg világosodik, es az ahoz tartozó képeket által gondolva ki bontogatom, azon képpen el-vcsz mindenkor valami az ő erejéből, 's mas érzékenységnek tsak utat nyit. Hogy ha ismét ezen érzékenységgel mulatozom, ama­zok ismét egybc-csnek; így tehát az érzékenység új erőre kap, következőleg leg kissebb alkalmatossággal a' leg felső poltzra ül; onnét ismét le esik; 's azonal megint viszsza nyere uraságát; méglcn igen elgyengülvén egészen homályba borúi. Peldáúl: ki jó barátjának halálán szomorkodik, bár egy kevésig elfelejtette legyen is azt, meg-is mindjárt eszébe jút, mihelyt valami legkissebb alkalmatosságot kaphat arra. Beszélj bár neki a' virágról: azon­nal eszébe tűnik az clhervadot virágnak kepe miat, hogy az ő jő barátja is elhervadott. Innét más gondolatba merül; de ismét eszébe ötlik meghalt jó barátja; méglen üdővel szomorúsága cl gyengül 's néha jó-barátjáról egészen el is felejtkezik. ***)jegyzés Gyakran ellenbe-tett érzékenységre is. Arnor sptetusabit in furorem. ^ az eredetiben: tetsően

Next

/
Oldalképek
Tartalom