Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

I. Könyv

62 d) Hogy végre az öszsze-társalkodot képeket is el választhatjuk egymástól, ha ezek közül egyikhez vagy elevenebb, vagy azzal ellenkező képet tsatolunk; ha az egyilck megújítására a' testnek állapotját alkalmatlanná teszük, - ha valamelyikkel fel-hagyunk, az az: ha azokat együtt nem gondolluk; ha egyik tői a' mi figyelmünkét [100.] egészen el-vonyuk 's a' t. A' képekk ezen széljel-szedése nélkül lehetetlen volna az értelemnek gyökeres hibáit meg orvosolni. 99. §. Hogyan vesztegeti meg a' képzelés az érzést? Már fellebb emélettük, hogy a' képzelés gyakran ki dolgozza azt, a" mi az érezhető nyomban homályos, vagy lankadt. Sót, hogy azt meg is vesztegeti. Ez így mégyen végbe: Az érzésekben vágynák homályos, vagy meg nem hatarozott részek; a' képzelés eleven; az érzéseket tehát könycn ki dolgozhatja; mert a' kepzelésnek hamissága ellen sefnit se szólhat a' homályos érzés. így tehát az, a' mit képzeltünk, a' homályos érzésnek helyét foglalla-el, főkép' ha a' képzelt dolognak a' homályos érzéssel valami hasonlatossága vagyon, és evvel öszsze-keveredhetik. Mar tehát azt vélem, hogy mint azt, mint ezt együtt vettem-eszre. Es így megy mint addig, valameddig az érzésnek lankadtságát a' kepzelésnek elevensége fellől nem halladja. Ebben anál inkáb meg tsalatkozhatom, mennél elevenebb a' képzelés, és mennél lankadtabb, és meg határozatlanabb az érezhető nyom, mefiél crősebben hittem előre, hogy azon el változot tárgy' igazi tárgy volt, mert az által sokkal hajlandob leszek arra, hogy' azt, a' mi tsak leni látszik, igazinak tartsam: végre pedig anál inkáb meg tsalatkozhatom, menél hasonlób volt egy részről az érezhető nyom a' képzelessel. *) Jegyzes. Azcrt icdnck^mcg némclylyek a' magok árnyékától. [101.] 100. §. Mely részről serken-fel inkáb á kép ? Hogy egy kép eszemben vagyon, és arra más következik, a' következendő kepet azon részről jobban tekéntetbe veszem, melyről ő az eszemben lévő képpel hasonlób. Mert a' lélekben az első képnek némű némű jegye még jelen vagyon az arra következő képnek nyomakor, 's igy az utólsó képnek nyoma meg-kettőztetik; az eszközök azomban a' következő képekk bé-vételére mozgásban vágynák, holott a' többiekre nézve még el se készültek. Azért tsalhat meg benünk' könyebben a' szem-fény-vesztő, ha először ki beszéli, mi fog történni. Mert a' már felserkentődet képzelés könyebben kipótolhatja az érzésnek héjányosságát. Innét lehet azt is meg magyarázni, miért függjen aRyira az érzés a' lelekk, és esméretnek állapotjától, és a' mi gondolkozásunkk módja a' bennünk uralkodó képektől. Példáúl: Vezuviusnak rettentő tűz-okádásakor más gondolatok forognak ^ iednck = ijednek