Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

I. Könyv

34 valóban az agyban érez. De mivel a' tárgynak egész-képe, melylyet a' látás és illetés által nyerünk, a' lélekben vagyon; mivel a' látásnak határja (sphaera visionis), mely magunkon kivűl vagyon*) tulajdonképpen a' lélekben és a' lélek előtt vagyon; mivel tapasztalluk, hogy midőn a' lélek érezni akar, akkor a' magán kivűl lévő tárgynak a' testhez kell közelgetni: [47.] tehát végre tsak azon tájáról gondolkozik a' testnek, melyre, hogy érezhessen, a' nyom esett. Már hát oly gondolomban vagyon a* lélek, hogy minden érzéskor tsak azon a' helyen esik a' nyom, a' melylyen külsőképpen esni látszatott. így vélekedik a' lélek mindenkor, valahányszor tsak érzese vagyon, mind addig, méglen ezen gondolom az érzéssel egybe nem folyik, úgy anyira, hogy végre ott látszotunk érezni a' nyomot, a' hol esett. Ez utoljára szint' olylyan hihető dologgá válik előttünk, mint anál, ki a' falábát fajialja. *) Jegyzés Mivel minden tárgyakat tsak az ő képeikről esmérünk, azaz: tsak a' képek szerént vágynák mi bennünk a' tárgyak: tehát magunkon kívül tenni valamit, tulajdon keppen nem tesz egyebet, hanem a' latas' határjának kepes (ideális) tárgyait azon kívül teni, a' mi az én képes testemet nekem ábrázalla, azaz: semi se tévődhetik azon a' gondolkodó Ennen kívül. 41.§. A' Tárgyakat tavúllétekben látszhatunk erezni. Szintén úgy kell meg fejteni: Miért véllük, hogy a' Nemes érző eszközök által a' tárgyakat távúllétekben érezzük, holott a' szemre és fülre tett nyom a' napfénynek súgári, és levegő által középszeretlenűl esik. A' vakon született, kinek szeméről most veszik-le a' hállogot, nem lát egyebet, hanem egy ki teijedett fényes lapot*). A' tapogatásból tanúlla [48.] az után, hogy ezen a' lapon apadékok, gödrök, és távúllétek vágynák, és hogy a' tárgyak az ő tőlük való távúllétekben levő külömbségek szerént így, vagy amúgy tetszenek. A' lélek tehát gondolattól oda hely hezteti magát, hol a' tárgyok távúllétekben, vagy festéket mutatnak, vagy hangot adnak, méglen ezen vélekedés az érzessel egybe nem folyik, végre azt gondolván a' lélek, hogy a' tárgyakat távúi látja, és halla, melylyeket kevés üdő előtt tsak önnön magában látott és hallott. *) Jegyzés Chesselden egy 13 esztendős ifjún, Grant pedig egy 20 esztendősen ez eránt szép probat tett; a' mint azt Lichtenbergben lehet olvasni.