Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

230 ránk maradt rütet vagy látat illetve ezek későbbi nyelvi megfelelője, az ihlet, ihlés — vagy az extázis — szóban tovább él az elfojtottnak a tudatba való előretörése. Erre a folyamatra a XX. században Carl Gustav Jung svájci pszichológus hívta fel a figyelmün­ket. Bárány ősképeket, szimbólumokat itt nem említ, de használja az elfojtott szavun­kat: az eleven képek által elnyomott, tudatalatti réteget érti alatta. A világos képekkel szembeállítja a homályos képeket, amelyek az alvás alatt a lélek tárházából kilépnek és álomképet öltve megjelennek. A történetből esett érzés alatt a tapasztalat emlékképeit érti, amelyeket a lélek el­raktároz és amelyek "az erősebbektől el valának nyomva" és csak akkor lépnek elő, ha az érzékszervek működése lecsöndesül, s ezáltal megszűnnek útjukban az érzékszer­vek felállította tudati akadályok. Az alvajárás Az alvajáró,, a havas, holdas, havikorú, a lunátikus személye és betegsége magára vonta elődeink érdeklődését. Bárány Péter Muratorius históriájával kezdi, de szeren­csére nem tud ellenállni a csábításnak és saját hallomásait is leírja, élvezetes mesélőkedv­vel. Értékes életrajzi adatokat árult el ezáltal. A "Bellovári Tsapláros históriája " "Engedelmet kérek Tőled Tudós Szerző, ha én is ezen helyre valami olyast ikta­tok, ami éppen ide illeni látszik." E mondattal vezeti be a belovári csapláros históriá­ját. Bárány 1787-ben a "Nemes Szala vármegyei Kani'sán" tanított az alsóbb iskolában grammatikát. A májusi szünnapokra meghívást kapott egyik tanítványa édesapjától, a belovári csapiárostól, hogy töltse a szünetet náluk. Elfogadta a meghívást, s a csapláro­séknál ismerkedett meg egy másik ifjúval, a belovári hadtest ezredesének "ékes fiával", akiről a csapláros elmondta, hogy "valaha alvajáró lett volna", de az orvosok meggyó­gyították. "Tsak akkor jött rá, midőn a Hold töltében volt." Ekkor felkelt az ágyból, kiment az őrök között, akik parancsot kaptak, hogy mindenhová kövessék, aztán han­gos ru-ru-ru kiáltásokkal az utcán idestova járkált. Majd vissza a kaszárnya udvarra, ahol felmászott a kaszárnya hat emeletes tornyába, onnan leereszkedett, s ment egyenesen a csaplárosék kertjébe. Ott a csigás kút egyik vedrébe beállt, a másiknak láncát kezében tartván leereszkedett "és onnan ismét ellenkező igyekezettel magát felhúzta. Kiszállt a vederből, hazament és az ágyába az emiétet ru-ru-ru hangzattal lefeküdt (221—222.). Megjegyzés Az. alvajárással kapcsolatban egy nyelvi jelenségre szeretnénk kitérni. Az alvajárást ismerte népünk a nyelv kifejlődésének ősi állapotától kezdve. Havasnak, havikorúnak nevezte talán tabumegjelöléssel az alvajárót. Köztudott, hogy a szó a holddal van össze­függésben (TESz). A holdkórosság mellett habókos, bolondos értelemben is használták. Ennek az ősi szóhasználatnak a tudományos nyelvben való megjelenése nem kizárólag Báránynál fordul elő. Kovács Mihály 1825-ben ugyancsak használta, de szélesebb fo­galomkörben. Általában a beteg elmeállpotú embert értette alatta. Büky Béla adata alapján a havas szó már a Müncheni Kódexban is szerepelt (1986. 12.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom