Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

216 A gondolkodásmódunk, a lelkiállapotunk, egész emberi tartásunk összefügg a bennünk uralkodó képekkel. A Vezúv kitörésekor egészen mást jegyzett meg a szakács, a politikus, a katona és a festő, mert "Minden embernek vagyon tulajdon határja, melyben önön gondolatjai foglaltatnak. Vágynák tulajdon képei és egybekapcsolni való tulajdonságai" (103.). Az esmeret — tehetsegnek toldalékja Külön fejezetet szán a beszédnek és a zsenialitásnak, mivel ezek "sem a' termő, sem az újratermő tehetséghez nem tartoznak, hanem mind a' kettőt előre megkevánják" (104.). A beszéd eszköze a jegyzőtehetség, mely kétféle. Egyik, hogy a "képeinket megjegyezzük ... az emlékezet, képzelés és képtársalás útján ... ez közös a barmokkal is" (105.). A másik jegyzőtehetség jellel jeggyel (signum) ellátott. Ez a beszéd. A beszédhez "nem minden érezhető kép tartozik", amely felserken, hanem amely jeggyel a másikhoz úgymint jegyzetthez (sygnatum) ... kapcsolódik ... s ennek ...kiváltságos magatudása vagyon" (105.). Az a képalkotás, amely a barmokéval hasonló az alsó tehetség. A beszéd felső tehetségével egész gondolatokat rögzíthetünk, s általa "világos magunk tudasa vagyon a hang és kép között, úgymint a jegy [jel] és jegyzett között" (106.). Ez a kapcsolat az alsó tehetséghez szükséges képességeken kívül megkívánja a' figyelmet, fosztogatást, hasontítast, ertelmet és különböztetést (106.). A barmok beszéde a természetes beszéd. A szavak útján hangzó beszéd a mesterséges beszéd. A mesterséges beszédben a felkiáltó igék megtartják "ezen barmi beszéd maradékjait" (107.). A mesterséges beszéd tehát a felső tehetséghez tartozik. "Termeszetes-e vagy természet felett való" teszi fel a kérdést. "Ha a' természet alkalmatos eszközöket nem adott volna arra, hogy igék szerent beszéljünk, kénytelenítődtünk volna, bátor kevesebb haszonnal úgy beszelni, mint most a' néma emberek, csak merő jelek altal" (109.). A beszéd tehát nem természetfeletti, hanem az emberre nézve természetes jelenség. Miként a beszéd a lelki tevékenységek között a különleges, azonképpen a zseni az emberi nem különleges megjelenése. Megkülönbözteti a zsenit a felleng-észt és az elmés embert a virgontz-észt. Mi a különbség közöttük? "A zseni többet tészen, mint az olyan józan ész, amely könnyen tanul, amelynek jó emlékezete, egyenes ítélete, szorgalmatossága és elegendő készsége vagyon arra, hogy mást valami tudós dologban kövessen ... A zseni jele ha valamit az igazsagra vagy szépségre nezve önön magatói feltalál" (11.). Van tudós, izkényes (esztétikus), közönséges (univerzális), oroginális, partikuláris, orló (kompilationis), spekulatív (elmélkedő), cseles (praktikus) zseni. A zseni "lankadt, mígnem azon határba nem kerül, melybe őt a' természet rendelte ... A maga hataijába különös serenységgel és keszséggel dolgozik" (112.). Malabranche például rossz tanuló volt mindaddig, amíg az érdeklődési körének megfelelő témához nem ért. Gyakran olyan gondolatot ragad meg a zseni, amely "az ő találma-