Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

213 foganatja, a vegtelen, a szükségszerű, az universum, az eppenséges eredendő erő, az Isten, az egyszerű. Ezekről hiányosak az ismereteink, "azaz tudjuk, mik nem legyenek, nem tudjuk pedig mik legyenek magokban " (58.). Bárány Péter úgy látja, hogy az emberi gondolkodás sarkalatos pontja a képekkel való tevékenység. Ugy tűnik, jelenidejűnek a nyomot tartja, a kép a már rögzült észlelet, s ezért múltidejű. "A képekben egybekapcsoltakat a lélek vagy elválasztja, vagy öszszekapcsolja", így képződnek újak. Taglatnak nevezi a képek részletezéséből eredő egyedit. Ezek egybecsatlása maga az új összefüggés, melyből a kivált kép származik. A kivált kép már egy kikövetkeztetett új ítélet. A kép tehát a nyom tudatosult formája. A képzelés nála a felidéző szándék hatására "észbe vett" gondolat, melyet néha emlékezetnek is említ. E témakörön belül tárgyalja meg a képzemény fogalmát. Költői tehetséget vagy a költészettel való foglalkozás tehetségét érti alatta: "Horátz a' versszerzesnek mestersegéről írt jeles könyvében szép példát adott a' kepzeményekről" (83.). A képzelés mint láttuk a gondolkodásra fölserkent képpé rögzült nyom, mint mondja: "gyermekben,kutyában megvan" (82.). A taglat és az egybecsatolás útján alkotott kivált képek megteremtéséhez a léleknek erőre van szüksége és ez a figyelem. Figyelemmel csak az ember rendelkezik. "Nem kell egybekeverni avval, mely a kutyában vagyon, mikor fülel. Mert az ember ezen figyelmet bizonyos végre és önön akaratjából intézi valamire" (60—61.). Az embernek is van hasonló figyelem érzete, mint az ebnek, de erre kénytelen ősztönöztetik (60—61.). Az általánosításhoz fosztogatás útján jutunk úgy, "hogy az egyenkent való tárgyak kepéből a' megkülönböztető jegyeket kihagyom". Mik ezek a jegyek? ezek "figyelmeztetnek azon kepre, melyhez ragasztva vannak, mint a' cégér a' borra". Ez a lélek jegyzőtehetsége (symbolika). Majd a beszéd és a zseni leírásakor erre bővebben fényt derít. összefoglalásként leírja, hogy a jegyzőtehetség következtében tudunk dolgokról és fogalmakról ítéletet alkotni, s vagyunk képesek a jelenségek okát kikutatni. "Okoskodni nem teszen egyebet hanem egy ítéletből kifejteni vagy a képek tárgyas foglalatját (mediate) (közepszeresen) atallátni; vagy Kant szerent valamit az ok-főből (princípium) megismerni" (69.). Az esmeretek újrateremtő reproduktív tehetsegéről Hogyan gyarapodna az ismeretünk, ha a képek a lélekből eltűnnének? veti fel a kérdést Bárány Péter. Szerencsére képeket nemcsak termesztünk, "hanem azokat eszünkben fenntartjuk" a képzelet, az emlékezet és a megemlékezés (reminiscencia) segítségével. Ennek módját a képek rendjének törvénye szabja meg, feltétele pedig azon képesség, mely "az esmeretek tehetsegét előre megkevánja " (71.). Hogy miképpen "tartom fenn es újítom meg a' kepeket" elmondja a bölcsek: Hobbes, Wolf, Hartley, Bonnet, Malabranche, Descartes, Locke, Sulzer nézeteit. Közülük egyik sem oldja meg azt a kérdést, hogy "hogyan termeszthet egy materiális kep lélekzetes kepet" (71.). "Az en velekedésem az, folytatja, hogy a' lélekben soha semmi kep sem aluszik el egeszen, hanem minden kep mar világosán, mar homályosán jelen vagyon az észben" (71—72.). a könyvélményeké is. A felhalmozott homályos és világos képekből