Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

201 II. Ferenc császár trónralépése után (1792. június 6.) két évre már perbe fogták a magyar jakobinusokat, de a gondolatok bebörtönzése korábban kezdődött. Kemény cenzúrai munkára utal, hogy még Széchényi Ferenc sem tudta elérni a Korvinus Mátyás megjelentetését 1790 áprilisában, de az előadáshoz sem kapott negedélyt (Gyárfás, 1987. Színháztud. Szle.). Ezek után reménytelennek tűnt a Kant szellemében fogant Magyar Pszichológia megjelentetése. Kant tanai és minden haladó eszme csak titokban terjedhetett. Erre a folyamatra és Kant nyelvének rejtőzködő voltára utalt Csokonai, mikor Koháry Ferencnek azt írta, hogy "a darabos Oppitz készítette el a német nemzetet arra, hogy egy század után közöttük a titkos Kant németül írhasson" (Prózai művek. 392.). A magyar írók és általában az értelmiség tehát az anyanyelvén történő tudományos közlésmód miatt is becsülte Kantot, s az anyanyelv mívelésére is mintát kapott Königsbergből. A németül írt Kritika — talán nyelvi okok miatt is - csillagokból és csillagködökből áll, akár a Tejút. Nehézkes és nehezen érthető írás. Kelemen János (1987) utalt félreérthető voltára is: "Az 'én' használata persze, feltételezi az 'én-tudatot', de az éntudat vagy öntudat ... nem azonos az önismerettel" (494.). És mégis, ez a gondolata nyitotta meg a lelki kapukat Európa népei számára a személyiség, a fenséges Én felismeréséhez. Ez a csillagfényű eszme belekapcsolódott az "önön tútorsága alól felszabadult" népek tudatába; s a szubjektum felfedezése Kelemen János gondolatát folytatva a "XX. századi tudattalan világának felfedezéséhez tisztította meg az utat". Bárány Pétert pedig, mint az alvásról szóló leírásánál látni fogjuk, nemcsak megérintette a tudattalan mozzanata, de nyelvi eszközöket is talált a leírásukhoz. Az Én-tudattal rendelkező ember, bárhogy értette is Kant az öntudatot (etikai vagy fiziológiai értelemben) Európa-szerte, így Báránynál is, a személyiség, az együd privilégiuma. És ez az előjog az emberi nem egyetemességéé. A személyiség szentségének glóriája lebegett a guilotine alatt vérüket hullatok feje körül, akár a carmagnole dallamára őrjöngve tobzódó párisi népén, akik a tútorsdgalól felszabadulva tébolyultan ismerkedtek az emberi személyiségjegyekkel és kontrollt kerülve hagyták, hogy életre keljen eddig Csipkerózsika álmot alvó sok ismeretlen vonása is (Mortier, 287—325). A szent személyiség fogalma belekerült az Emberi jogok dekrétumába (1789), majd az 1791-es francia alkotmányba, hogy megihlesse az amerikai alkotmányt, s alapjául szolgáljon minden demokratikus alkotmánynak. A személyes szabadság közösségi szinten a nemzettudatban érvényesül. Találóan mondta egy hajdani alkotmánytörténész, hogy "A nemzetnek szabad emberek véréből kell táplálkoznia, hogy szabad személyiséggé emelhesse magát." (Krisztics, 1931. 217.). A személyiség érzelmi és jogi biztosítékot keres önmaga szabad megvalósulásához. Az állam célja e jogok garanciája. Az ember személyi joga a szabad akarat jogköre biztosítja az akaratszabadság érvényesülését. Máig minden emberi nemzet leghőbb vágya e boldog állapot megteremtése (Köpeczi, 1986.). Az abszolút monarchiák uralkodói felvilágosult felfogásúak voltak, de amidőn a személyes szabadságjogok dekrétum és alkotmány formulájába ötvözötten léptek a társadalmi rend küzdőterére, defenzívába vonultak, s megvédték uralmi rendszerük aláásását. Kant és a nagy francia gondolkodók eszméinek terjedése ellen a kemény cenzúra módszerét alkalmazták, a magyar jakobinusok perbe fogásával és a felettük való