Kabdebó Tamás: Blackwell küldetése (A MTAK közleményei 26. Budapest, 1990)

II. Első küldetés

94 előterjesztést, mely cikornyás és bonyolult jogi latinsággal íródott Blackwell fordította le jól és érthetően angolra.

1 A beszéd legalább egy világos üzenetet tartalmazott: "terveztetik ... hogy a kereskedés akadályában álló összes korlátozások megszüntessenek, s a vámházakat eltöröljék." Legalábbis így értelmezte Sir Róbert Gordon.

2 Tetszésére volt az alsótáblán uralkodó hangulat, amit írásában is megemlített, melyet eltöltött a közteherviselés szelleme, s a mágnások hajlandósága, hogy legalább néhány reformot véghezvigyenek. Sir Róbert feljegyzést készített a javasolt reformról: a szabad királyi városok szavazatainak megnöveléséről, s arról, hogy a rendszer alappillérévé inkább a tulajdont, mint a privilégiumokat tegyék. Más szóval Gordon (és a helyzetet ismerő Blackwell) már abban a beszámolóban írt a királyi előterjesztés első országgyűlésbeli visszhangjáról. A folyamat valójában nagyon lassú és nehézkes volt. A királyi előterjesztést mindkét táblán külön kellett megvitatni. A véleménykülönbségek elsimítására vegyes üléseket tartottak. Az elfogadás azt jelentette, hogy a javaslatokból egyenes úton törvény lehet; a véleménykülönbség pedig azt, hogy az országgyűlési javaslatot - esetleg törvénykiegészítésre - a nádoron keresztül elküldték a királynak, az uralkodó pedig leiratban válaszolt a diétának. Ezt az utat számtalanszor végig lehetett járni, egészen addig, amíg az uralkodó és az országgyűlés megegyezett egymással, vagy míg a diéta, számos kérdést megoldaltanul hagyva feloszlott. A királyi előterjesztés peripatetikus vitájába beleszőtték az országgyűlés panaszait (gravamina), megvitatták, a két tábla ide-oda küldte, továbbították a koronához, ott módosították, leiratban visszaküldték, újrafogalmazták, és végül, talán megszámlálhatatlan felszólalást követően döntöttek róla.

3 1. P.R.O. F.O. 7/311. 2. Gordon Aberdeennek, Bécs, 1843. június 13., P.R.O. F.O. 7/310. 3. Blackwell egy éwel később a Szabad királyi városok törvényjavaslatával kapcsolatban a következőket írta: "Nem szabad elfelejteni, hogy a diéta végéig egyetlen törvényjavaslatot sem lehet végérvényesen elfogadottnak tekinteni. Az egész folyamat egy üzleti tárgyaláshoz hasonlít, az alsótábla olyan sokat kér amennyit csak lehet, s a felsőtábla olyan keveset ad, amennyit csak bír. Hónapokig tartó kicsinyes alkudozás és civódás után a törvényjavaslatot végül elfogadják kölcsönös consensus alapján és elküldik a magyar kancelláriára, hogy továbbítsa a királynak. Akkor jön a királyi leirat, mely leszögezi, hogy csak ezt és ezt a cikkelyt hajlandó szentesíteni, a törvényjavaslatot újra megvitatják, egyik tábláról a másikra küldik, majd küldöttséget jelölnek ki, mely a magyar kancellária és a két tábla tagjaiból áll. Ez a küldöttség vagy bizottság szövegezi meg az elfogadott törvényjavaslatot, mint országgyűlési törvénycikkelyeket. A királyi biztos elrendeli, hogy bizonyos cikkelyeket - inkább a forma, mint a törvény tartalma miatt - hagyjanak ki. A küldöttek és mágnások saját gyűlésükre sietnek, a táblák elfogadják a bizottság javaslatait, röviden, egyetértésükkel a törvényjavaslat végre cikkely formát kap, amit a vegyes ülésen fölolvasnak, aláírja