Kabdebó Tamás: Blackwell küldetése (A MTAK közleményei 26. Budapest, 1990)
II. Első küldetés
88 szolgáltatni a tervezett vasútvonal gyors megépítésére, s kétségtelen, hogy abban az időszakban - a vasúti láz idején - a szükséges pénzt könnyen elő lehetett volna teremteni. Sir Róbert Gordon 1 tisztában volt a törvényjavaslat jelentőségével, de azzal is tisztában volt, hogy mi az ilyen, Magyarország felődését elősegíteni szándékozó törvényjavaslatok sorsa: a küldöttek megszavazzák a mágnások elvetik. "Egyik bécsi látogatásom alkalmával mondtam neki, ha carte blanche-i kapnék tőle, a törvényjavaslatot Metternich herceg minden befolyása ellenére is megszavazná a felsőtábla. Ő azt mondta, hogy a vasútépítésnek semmi köze a politikához 2, s továbbá ha nem csak a brit érdekek, hanem Ausztria szempontjából is kedvező lenne, úgy tehetnék, ahogy jónak látom, de nem vállalja a felelősséget semmi olyan cselekedetért, ami az én pozíciómban lévő ember számára igen kényes dolog volna és Őt 'kellemetlen helyzetbe hozná Metternich előtt'. Ennek ellenére, miután megkaptam hallgatólagos beleegyezését 3 igenis beleavatkoztam, s azt hiszem, hogy Metternich hercegnek mind a mai napig a leghalványabb fogalma sincs arról, hogy milyen eszközökhöz folyamodtam. Elég, ha annyit mondok, hogy amikor a törvényjavaslat a felsőtábla elé került, mindenki legnagyobb meglepetésére a derék öreg prímás megszavazta, néhány püspök követte a példáját, a többiek tartózkodtak, s a törvényjavaslatot kis többséggel megszavazták és teljesen nyilvánvaló volt, hogy ha a püspökök úgy járnak el, ahogy szoktak, akkor a törvényjavaslat megbukott volna." Akár befolyásolta Blackwell Magyarország prímását, akár nem, hogy a felsőtáblán 4 a vasúti törvény mellett szavazzon, az nyilvánvaló, hogy 1844 őszén megpróbálta ő is a részét kivenni a magyar gazdaságpolitika élénk vitáiban. Vasúti társasága, mely a fiumei útvonal megépítését vette célba, túlnőtt eredeti, a londoni Hungárián Agency létrehozására törekvő tervein, s bár egyik sem 1. Sir Róbert Gordon (1791-1847) Aberdecn 4. Earljének legfiatalabb öccse volt. Sir Róbert Peel miniszterelnöksége idején Aberdeen külügyminiszter volt, Gordon pedig nagykövet a bécsi udvarban. (B. N. B. Vol. VIII. pp. 228-229.) 2. Amivel arra is célzott, hogy ez Blackwell magánügye, s kívül esik 1843-as diplomáciai ügynöki kinevezésével járó hatáskörén. 3. Blackwell "hallgatólagos beleegyezésnek" vette Sir Róbert Gordon szavait, pedig azok inkább voltak óva intőeknek tekinthetők. 4. Blackwell saját diplomáciai jelentéseiből: "A fiumei vasút törvényjavaslatát a Küldöttek házában október 11-én terjesztették elő, s aznap, s a következő napokon vitatták meg; a Mágnások házában 22-én, 23-án és 24-én került megvitatásra. A felsőház módosításokkal, visszaküldte az alsóházba. A felsőházban másodszor november 4-én tárgyalta; 7-én, 8-án és 9-én, amikor végül elfogadták, mindkét házban." (Proceedings of the Diet of 1844 form October llth to its close. P. R. O. F. O. 7/317.).
