Kabdebó Tamás: Blackwell küldetése (A MTAK közleményei 26. Budapest, 1990)

I. A küldetések előzménye

73 diétát Ferdinánd főherceg megkoronázására hívták össze, mely azt jelentette, hogy Ferenc császár és király eleget tesz az alkotmányban előírt kötelezettségének. Eredményeiről Blackwell már a magyar nyelv terén elért fejlődés kapcsán beszámolt.

1 Ha az 1830. évben megtartott országgyűlést rövidnek tarthatjuk, az 1832-es volt a leghosszabb a feljegyzettek közül, mivel 1832. december 16-ától 1836. május 2-áig tartott. Az 1790-es országgyűlésen kilenc állandó bizottságot áhítottak fel, majd az 1825-ös diétán ujabbakat, s az 1832-es országgyűlésnek egyik legfontosabb feladata az volt, hogy a bizottságok jelentéseit megvizsgálja, különösen azokat, melyek a feudális kötöttségeket, az igazságszolgáltatást és az adórendszer visszaéléseit tárgyalták. A királyi leirat a diétát a parasztok életkörülményeinek javítására szólította fel. Az alsótábla kész volt beleegyezni abba, hogy a parasztok eladhassák földjeiket, de a mágnások ellenezték. Két, az országgyűlés által elfogadott javaslatnak rendkívüli jelentősége volt. Az egyik a király elé vitt kérés volt, hogy az országgyűléseket ne Pozsonyban, hanem Pesten tartsák. A másik törvénycikk formájában engedélyezte egy a Buda és Pest közt megépítendő híd felépítését finanszírozó részvénytársaság létrehozását, s felhatalmazta egyben arra is, hogy minden áthaladó személytől hídvámot szedjen. Ez, mint ahogy Blackwell kommentálta "nyíltan támadja a nemesség előjogait, és ... a jövőre nézve kiváló precedensül szolgál."

2 Blackwell legelőrelátóbb megfigyeléseit az összegzésre tartogatta. Figyelmeztetett rá, hogy a magyar liberális ellenzéknek tulajdonítani minden reformot, s a kormánypártnak minden reformellenes törekvést, a helyzet 1. Ibid., Mivel Blackwell itt nem tért ki a részletekre, érdemes Horváth Mihály véleményét felidézni. A magyar történész, jellemzően, az 1825-1827-cs országgyűlés törvényeiről azt állította, hogy "az az alkotmányt állította vissza", (op. cit., 1. köt. 134. old.) Abból a feltételezésből indult ki, hogy "Magyarország ősi alkotmánya" már tartalmazta mindazokat a szabadságjogokat, melyeket 1825-1827 folyamán "visszanyertek". (Ez hasonló az angol parlament tagjainak a véleményéhez, I. Károly uralkodásának a végén.) Mindenesetre az 1825-06 országgyűlésen megjelent az ellenzék, megerősítették a régi törvényt, hogy az országgyűléseket háromévenként tartják, hogy a megyéknek joguk van egymással szabadon levelezni, és bizottságot állítottak fel a közigazgatási rendszer megreformálására. Az 1825-ös harmadik törvénycikk megerősíti az 1790-1791-es országgyűlés legfontosabb törvényeit, a 10., 12. és 19. törvénycikkeket. Ezt Horváth Mihály így foglalja össze: "Magyarország kapcsolt részeivel szabad ország, s kormányzatának alakzatára nézve (oda értve minden kormányszékeit) független, azaz, semmi más országtól avagy néptől nem függő, hanem tulajdon megállással és alkotmánnyal bíró, s annál fogva törvényesen megkoronázott királya által saját törvényei és szokásai szerint nem pedig más tartományok módjára kormányozandó; hogy a törvényhozás hatalma Magyarországban csak törvényes országgyűlésen, de azon kívül egyáltaljában nem gyakorolható, minél fogva az országot pátensek, udvari rendeletek által tilos kormányozni." (Horváth M., op. cit., 1. köt. 183. old.)