Kabdebó Tamás: Blackwell küldetése (A MTAK közleményei 26. Budapest, 1990)

I. A küldetések előzménye

71 magát: az egyházi emberek, a mágnások, a nemesek és a szabad városok. De ezek valójában nem négy rendet képviseltek, mint például a svéd országgyűlésen; mindannyian egyenlő jogokat élveztek, s mivel mindannyian nemesek voltak, vagy feltételezték róluk, hogy azok, így tehát egy rendet alkottak. Alkotmányos mércével a nemzet feltételezett vagy valódi nemesekből állt, így a bármilyen osztályba tartozó nem nemesek a magyar népességhez, de nem a magyar nemzethez tartoztak. A magyar diéta két táblája körülbelül megfelelt az angol parlament két házának. Az egyházi előkelőségeket és nemesi címmel felruházott nemeseket kivéve a királyság tizenkét bárója és a megyei főispánok vettek részt ex officio a felsőtábla ülésein. Az alsótábla a szabad királyi városok és a megyék delegátusai, a káptalanok, az előjogokat élvező területek és a két felsőbíróság küldöttei vettek részt. A felsőtábla elnöke a nádor, az alsótábláé a királyi tábla egyik tagja, a személynök volt. Amikor először hivatkozik a "jelenre", azaz az értekezése címét is adó diétára, Blackwell megállapítja, hogy a magyar alkotmány a fejlődés állapotában van. Megoldatlan még például, hogy a diétát egykamarás vagy kétkamarás gyűlésnek tekintsék-e, s hogy mely osztályba tartozó tagok rendelkezzenek szavazati joggal. Habár 1608-ban törvényt hoztak, ami szerint mind a négy "osztály" szavazati joggal rendelkezik, azóta a megyei nemesek, vagyis azok akiket úgy választottak, a többiek szavazatait szinte semmivé tették. Összesen ötvennégy szavazati jog volt, s ebből ötven a megyei nemeseké. (Az utóbbiba a horvát és szlovén szavazatok is beszámítandóak.) Igazi szavazás azonban valójában sohasem történt. A vita folyamán a tábla elnöke felírta a hozzászólók nevét a helyeslők vagy az ellenzők oszlopába. Ha az alsótábla és a felsőtábla nem értett egyet valamilyen ügyben, akkor vegyes üléseket tartottak, hogy eltüntessék az ellentéteket. A diéta szerepe volt, hogy megvitassa a királyi leiratokat, megszavazza a költségvetést (adót a nem nemesektől, szubvenciót a nemesektől, s az inszurrekció elrendelését, mint pld. 1741-ben és 1805-ben), megkoronázza a királyt, megválassza a nádort, honfiúsítsa az idegeneket. A diéta joga volt, hogy a nemzet sérelmeit (gravamina) a király elé tárja, - ezek egyikét sem a mágnások előterjesztésére. Blackwell némi büszkeséggel jegyezte meg, hogy "szándékunktól eltérően azért tárgyaltuk a magyar diétát ilyen részletesen, mert