Kabdebó Tamás: Blackwell küldetése (A MTAK közleményei 26. Budapest, 1990)

I. A küldetések előzménye

39 nélkül vezethették be a bécsi társaságba, mint ahogy elhagyván Bécset, 1820-ban erről maga is nyilatkozik. Sőt, Blackwell, a staffordshire-iek szokásos félénkségét levetkőzve még Beethovennek is bemutatta magát.

1 Az utolsó Chamonix-ben írt értekezését Blackwell naplójában a történelemnek és politikának szentelte. Bár gyakorlatilag minden naplóíró igyekszik kedvező képet festeni magáról, a beszélgetéseiről beszámoló írások közvetve azt bizonyítják, hogy a fiatal Blackwell jó hallgató volt. Nem volt okoskodó vagy erőszakos, s inkább türelmesen hallgatott, mint hogy ellentmondott volna az idősebbeknek. Amit nem mondott ki, leírta a naplójába. A katolicizmusról rossz véleménnyel volt. Hiába volt valaha templomba járó katolikus, nem tetszettek neki se a jezsuiták, se a római pápa, sem pedig, mint ahogy egy beszélgetés során ki is fejtette, a nantes-i ediktum. A napóleoni háborúkat az ember agresszív természetével magyarázta és úgy gondolta, hogy "valószínű, hogy az emberek harcolni és háborúskodni fognak az idők végezetéig."

2 Ez a rész egy boldog mondattal zárul: "Holnap vagy holnapután elindulok innét (Franciaországból) a szép Itáliába".

3 A folytatólagosan vezetett napló utolsó utazásáról hírt vivő üzenete John Blackwell-nek szól, Milánóból, 1822. szeptember 27-én. Mielőtt elindult volna, hogy átkeljen az Alpokon, könyveit - már volt szó róluk - előre elküldte, s barátjára "G"-re bízta.

4 Mint írta, elég befolyása volt, hogy átengedjék őket az itáliai vámnál, "máskülönben a könyveim felét elkoboznák, például Rousseau-t,... az 1793-1794-es pamfleteket...".

5 Miután megérkezett Milánóba, kicsomagolt, elhelyezkedett, s az első kínálkozó alkalommal élve környéknézőbe indult.

6 A sziklamászás , felkapaszkodás egy hegy csúcsára újra alkalmat adott a filozofikus tűnődésre. Egy ilyen alkalommal azon töprengett, hogy a "véletlen" vagy a "körülmények" 1. Ibid., 207. lap. Lehetséges, bár a homályos utalás nem teszi bizonyossá, hogy Blackwell jóban volt Hofrath Müllerrel és Miiller mutatta be a nagy férfiúnak. 2. Ibid., 212. lap. 3. Ibid., 4. Néhány levél címzettje a cobridge-i katolikus pap, Louis Gerard atya. Ő lehetett a napló "G"-je, s Blackwell tanítómestere. 5. Ibid., 218. lap. 6. "Az átkelés az Alpokon (mely a számomra sokkal több, mint átkelni a Csatornán), két dolgot jelent: az európai helyeken a nyugati kultúra fő áramlatában fiirdiink ... és új, s talán meglepő dolgokat fedezünk fel magunkról az egzotikus környezetben." (Anderson, op. cit., 37. old.)