Kabdebó Tamás: Blackwell küldetése (A MTAK közleményei 26. Budapest, 1990)

Bevezetés

19 és társasjátékokat játszottak; a városokban vándorszínészek adtak elő, s a parasztok népszokásaikat követve ünnepeltek nagyböjt előtt, május elsején és a különböző ünnepek másnapján. Az ország nagy volt - majdnem akkora mint Franciaország -, mezőgazdasági jellegű, primitív úthálózattal, meglehetős háziiparral és szerény gyáriparral. Földbirtokkal a nemesség három rétege rendelkezett: az arisztokrácia, a földesurak és a kisnemesek, továbbá az egyházak, néhány város és polgárai; a bányák pedig a király tulajdonát képezték. Adót csak a földtulajdonnal nem rendelkező személyekre róttak ki, ha a nemesség fizetett akár háborús, akár egyéb célra -, azt szubvenciónak nevezték. A behozatal majdnem kétszerese volt a kivitelnek: Magyarország ugyan elmaradott, de több mint önellátó ország volt. El tudta látni tizenhárom milliós népességét, és idővel egyre több gabonát exportálhatott. Nyelvészek, tanárok, tisztviselők, írók, egyházi és világi férfiak egy csoportja a jakobinus Kazinczy vezetésével a magyar nyelv újjáélesztésére törekedett. Az irodalmi renaissance ötven évvel korábban kezdődött, a Mária Terézia udvarában élő magyar gárdatisztek mozgalmával. Mikor Blackwell az 1830-as években visszatért Magyarországra, a nyelvújító mozgalom már túllépett eredeti célján, amely a magyar nyelvet az új irodalom művelésére igyekezett alkalmassá tenni és önálló politikai erővé vált. A tudományfejlesztő reform, mely a Magyar Tudományos Akadémia, különféle irodalmi társaságok, vitaklubok és kaszinók létrehozására törekedett, kéz a kézben járt az 1825-ös, 1829-30-as és 1832-36-os országgyűléseken előterjesztett birodalmi és gazdasági reformokkal. Blackwell így, miközben az országgyűlés munkáját kísérte figyelemmel, tanúja lett a hosszú álomba merült óriás ébredésének. Magyarországon a reform szó összefonódott Széchenyi nevével, akiben egyesült az aulikus nacionalizmus és a neofiták buzgósága. Az Ausztria által külön kormányzott Erdélyben Wesselényi szorongatta az országgyűlést társadalmi reformot sürgető magyar többséggel. A jobbágyság megszüntetése, a nemesség adóztatása, a polgárság bevétele a választók sorába - ezek voltak a magyarországi és erdélyi megyegyűlések és országgyűlések törekvései; a bankrendszer problémái, a hitelrendszer, a cenzúratörvények, új ipari szubvenciók, csatornák, kikötők, folyami hajózás ezek voltak az egymást követő magyar országgyűlések részleges sikert elért tárgyai. Az ország földrajzi középpontjával nagyjából egybeeső Pest-Buda egyetlen szempont kivételével az ország fővárosának volt mondható: a törvényhozók az osztrák-magyar határhoz közel eső Pozsonyban üléseztek, azaz szinte egyforma