Fekete Gézáné (szerk.): Telekiek alapítványa. Az Akadémiai Könyvtár az alapítástól az önálló könyvtárépületig 1826–1988 (A MTAK közleményei 24. Budapest, 1989)

"Példamutató nagy ünnep"

Nincs terünk arra, hogy részletekbemenően ismertessük a számtalan többi kisebb vagy nagyobb publikációt, de két dolog már ezekből a példákból is kiderül. Az egyik az, hogy a tudományoknak rendkívül széles területéről származnak, a másik, hogy nagyobb részük mégis a magyar múlt, tudomány és irodalom föltárására vonatkozik, és tekintélyes helyet foglalnak el ezek közt az Akadémia történetével kapcsolatos kiadványok. A tudományos munkatársak publikációi természetesen a legkülönbözőbb kiadóvállalatoknál, illetve hazai és külföldi folyóiratokban láttak napvilágot, de a Könyvtár maga is egyre jelentősebb kiadótevékenységet folytat. Mindenekelőtt már több mint 30 éve megindított egy kiadványsorozatot „A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Közleményei" címmel. Ez a kiadványsorozat közel jár a századik tételhez. Külön sorozat a Keleti Gyűjtemény részéről a Keleti Tanulmányok és az Orientál Reprints régebben megjelent orientalisztikai tanulmányok és forrásszövegek könnyebb hozzáférhetősége érdekében. (Mellékesen megjegyezve ezek is a magyar múlt kutatását segítik.) A könyvtár munkatársai, akik az eddig ismertetett tudományos kutató és publikáló tevékenységet folytatják, szinte a könyvtár valamennyi osztályáról kerülnek ki. Fokozottan részt vesznek azonban ebben a külön gyűjtemények könyvtárosai: Kézirattár, Régi Könyvek Gyűjteménye, Keleti Gyűjtemény. Ezek részint kéziratokat, részint különleges jellegű és értékű nyomtatott könyveket gyűjtenek, ezért már lényegüknél fogva is tudományos műhelyek. Bennük még a napi adminisztratív munkának is tudományos jellege és föltételei vannak: kéziratok, régi könyvek felkutatása, meghatározása, tudós és írói hagyatékok rendezése, katalogizálása, a róluk adott információk, az anyagoknak nyomtatott katalógusokban való közzététele mind tudományos tevékenység. S azt sem szabad elfelejteni, hogy ezek a könyvtárosok, akik napi munkájukban a kéziratokkal és régi könyvekkel dolgoznak, ezeknek az anyagoknak a legjobb ismerői, a bennük való kutatás az ő számukra a legtermészetesebb, a velük való könyvtárosi foglalkozás sorozatosan veti föl a feldolgozandó tudományos problémákat. Például az 1949, tehát az átszervezés előtti Akadémia és az Akadémiai Könyvtár iratanyagát a Kézirattár (RAL) őrzi. Természetes tehát, hogy a legtöbb Akadémia-történeti és Akadémiai Könyvtár-történeti publikáció erről az osztályról került ki. De az is természetes, hogy könyvtárunk kézirattárosai közül többen is fontos tevékenységet fejtettek ki a magyar írók kritikai kiadásainak elkészítésében: Arany János (Gergely Pál, Sáfrán Györgyi), Mikszáth Kálmán (Méreiné Juhász Margit és Rejtő István), Móricz Zsigmond (F. Csanak Dóra), Petőfi (Kiss József). Nagyon fontos feladatot töltenek be múltunk kulturális értékeinek hozzáférhetővé tétele tekintetében a Kézirattár nyomtatott katalógusai. Hiszen míg nyomtatott könyvek esetében a kutató bibliográfiák, könyvismertetések, szakirodalom jegyzetei alapján keresi meg és kéri ki könyvtárakban a számára szükséges irodalmat, addig kéziratok esetében sötétben tapogatózik. Nyomtatott katalógusok nélkül a kézirattár anyaga holt anyag. Ebben a tekintetben az Akadémiai Könyvtár Kézirattára ma már nagyon kedvező helyzetben van. 1960-ban kezdődött meg a kézirattári katalógus-sorozat kiadása és ma már a 18. kötetnél tart. Először a legértékesebb gyűjtemények katalógusainak kiadására került sor: Vörösmarty Mihály levelezése, Csokonai Vitéz Mihály levelezése, Ady Endre gyűjtemény (F. Csanak Dóra); Bolyai-gyűjtemény (Fráter Jánosné), A „Magyar Codexek" elnevezésű gyűjtemény (Csapodi Csaba), Széchényi-gyűjtemény (Körmendy Kinga), Arany 53