Fekete Gézáné (szerk.): Telekiek alapítványa. Az Akadémiai Könyvtár az alapítástól az önálló könyvtárépületig 1826–1988 (A MTAK közleményei 24. Budapest, 1989)
"Példamutató nagy ünnep"
A Könyvtár új épülete kulturális értékeink jelentős gyarapodása. Az alapterület 8 000 m 2, ebből a hasznos tér 7 500 m 2, ami nemzetközi összehasonlításban rendkívül kedvező arány. A belső kiképzés építészeti megoldásai hagyomány őrzőek. Az olvasóteremben 130 hely van, a régi könyvtárban összesen 70 hely volt. A kereken egymillió könyvből és folyóiratból 800 ezer tárolására ebben az épületben nyílik lehetőség. Összesen 15 ezer cím van a folyóiratgyűjteményben, ebből 5,5 ezer a kurrens folyóirat. A Könyvtár nem csupán könyvek, folyóiratok, kéziratok, mikrofilmek megőrző helye, hanem egyúttal tudományos kutatóműhely is. A Könyvtár munkatársai könyveket írnak, sorozatokat adnak ki, bővítik, fejlesztik a tudományos ismereteket. A modern információs technika is bevonult a régi falak közé. Számítógépes hálózat, lézer leolvasású kompakt-diszk technika áll már ma rendelkezésre, és remélhetőleg jelentősen bővül majd az ilyen jellegű ellátottság. A régi és az új, a modern és a maradandó érték ötvöződik ebben a Könyvtárban. Kívánom, hogy szolgálja ez az intézmény az egész magyar tudományos közösséget, segítse elő kulturális értékeink megőrzését, ápolja nemzeti hagyományainkat és szélesítse nemzetközi kapcsolatainkat. Az Akadémia jelenlegi elnöke és főtitkára van most abban a megtisztelő helyzetben, hogy köszönti a Könyvtár új épületének felavatására összegyűlt vendégeket, a Könyvtár munkatársait és az építőket. De a korábbi elnökök és főtitkárok munkája is megtestesül a mai nap eredményében. Rusznyák István, Erdey-Grúz Tibor, Szentágothai János elnökök, valamint Erdey-Grúz Tibor, Erdei Ferenc, Köpeczi Béla, Márta Ferenc és Pál Lénárd főtitkárok nagyon sokat tettek azért, hogy a mai ünnepség megvalósuljon. Róluk is emlékezzünk meg. Egy évvel ezelőtt, az építőkkel, beruházókkal való munkamegbeszélés során határoztuk el közösen, hogy november 3 Akadémia történetében oly jeles napra az épület olyan állapotban lesz, hogy megnyitható és nagyközönségünknek átadható. Voltak utána nehéz periódusok és valódi objektív nehézségek. De mindenki teljesítette a felvállalt feladatokat. Történelmi önvizsgálódásunk mai nehéz és olykor gyötrelmes önbeismerő szakaszában legyen az Akadémia Könyvtára egy önbizalmat adó szerény példa arra, hogy vannak betartott Ígéretek és megvalósított elhatározások is. Köpeczi Béla EGY RÉGI OLVASÓ AZ ŰJ KÖNYVTÁRRÓL Az Akadémiai Könyvtár termeibe a második világháború idején léptem be először, Lukinics Imrét keresve. Ha jól emlékszem, ott kellett kollokválni. A könyvtár a régiség hangulatát árasztotta, mintha csak azért lett volna, hogy őrizze a könyveket és a kéziratokat néhány tudós szamara. Ebben az időben, ha egy egyetemi hallgató könnyebben akart könyvekhez jutni, az Egyetemi Könyvtárba járt. Számomra megadatott az a lehetőség is, hogy az Eötvös Kollégium könyvtárában tanulhattam és dolgozhattam, amely akkor az egye48