Fekete Gézáné (szerk.): Telekiek alapítványa. Az Akadémiai Könyvtár az alapítástól az önálló könyvtárépületig 1826–1988 (A MTAK közleményei 24. Budapest, 1989)

"Példamutató nagy ünnep"

A Könyvtár új épülete kulturális értékeink jelentős gyarapodása. Az alap­terület 8 000 m 2, ebből a hasznos tér 7 500 m 2, ami nemzetközi összehasonlítás­ban rendkívül kedvező arány. A belső kiképzés építészeti megoldásai hagyo­mány őrzőek. Az olvasóteremben 130 hely van, a régi könyvtárban összesen 70 hely volt. A kereken egymillió könyvből és folyóiratból 800 ezer tárolására ebben az épületben nyílik lehetőség. Összesen 15 ezer cím van a folyóiratgyűj­teményben, ebből 5,5 ezer a kurrens folyóirat. A Könyvtár nem csupán könyvek, folyóiratok, kéziratok, mikrofilmek megőrző helye, hanem egyúttal tudományos kutatóműhely is. A Könyvtár munkatársai könyveket írnak, sorozatokat adnak ki, bővítik, fejlesztik a tudo­mányos ismereteket. A modern információs technika is bevonult a régi falak közé. Számítógépes hálózat, lézer leolvasású kompakt-diszk technika áll már ma rendelkezésre, és remélhetőleg jelentősen bővül majd az ilyen jellegű ellátottság. A régi és az új, a modern és a maradandó érték ötvöződik ebben a Könyv­tárban. Kívánom, hogy szolgálja ez az intézmény az egész magyar tudományos közösséget, segítse elő kulturális értékeink megőrzését, ápolja nemzeti hagyo­mányainkat és szélesítse nemzetközi kapcsolatainkat. Az Akadémia jelenlegi elnöke és főtitkára van most abban a megtisztelő helyzetben, hogy köszönti a Könyvtár új épületének felavatására összegyűlt vendégeket, a Könyvtár munkatársait és az építőket. De a korábbi elnökök és főtitkárok munkája is megtestesül a mai nap eredményében. Rusznyák István, Erdey-Grúz Tibor, Szentágothai János elnökök, valamint Erdey-Grúz Tibor, Erdei Ferenc, Köpeczi Béla, Márta Ferenc és Pál Lénárd főtitkárok na­gyon sokat tettek azért, hogy a mai ünnepség megvalósuljon. Róluk is emlékez­zünk meg. Egy évvel ezelőtt, az építőkkel, beruházókkal való munkamegbeszélés során határoztuk el közösen, hogy november 3 Akadémia történetében oly jeles napra az épület olyan állapotban lesz, hogy megnyitható és nagyközönsé­günknek átadható. Voltak utána nehéz periódusok és valódi objektív nehézsé­gek. De mindenki teljesítette a felvállalt feladatokat. Történelmi önvizsgálódá­sunk mai nehéz és olykor gyötrelmes önbeismerő szakaszában legyen az Akadé­mia Könyvtára egy önbizalmat adó szerény példa arra, hogy vannak betartott Ígéretek és megvalósított elhatározások is. Köpeczi Béla EGY RÉGI OLVASÓ AZ ŰJ KÖNYVTÁRRÓL Az Akadémiai Könyvtár termeibe a második világháború idején léptem be először, Lukinics Imrét keresve. Ha jól emlékszem, ott kellett kollokválni. A könyvtár a régiség hangulatát árasztotta, mintha csak azért lett volna, hogy őrizze a könyveket és a kéziratokat néhány tudós szamara. Ebben az időben, ha egy egyetemi hallgató könnyebben akart könyvekhez jutni, az Egyetemi Könyvtárba járt. Számomra megadatott az a lehetőség is, hogy az Eötvös Kollégium könyvtárában tanulhattam és dolgozhattam, amely akkor az egye­48

Next

/
Oldalképek
Tartalom