Fekete Gézáné (szerk.): Telekiek alapítványa. Az Akadémiai Könyvtár az alapítástól az önálló könyvtárépületig 1826–1988 (A MTAK közleményei 24. Budapest, 1989)
"Példamutató nagy ünnep"
kihelyezett műhelyeket. És ki tudja? Talán negyedszázad elteltével (vagy még előbb) lehetőség kínálkozik a teljes állomány és a műhelyek központosítására, hiszen egy „sóhajok hídjával" a könyvtár székháza összekapcsolható akár az Akadémia utca, akár a Széchenyi rakpart felé. Túlzás-e máris ilyesmiről szólni ? Azt hiszem, a mindennapok gyakorlatát nem fölösleges rávetíteni távlati elképzelésekre és megfordítva. Hadd szóljak még arról, hogy a Könyvtár székházának megalkotásához az Akadémia megértő nagyvonalúságát elősegítendő, a Könyvtár az elmúlt két évtizedben fokozott erőfeszítéseket tett a rutinmunkán túlmutató megmérettetésében. Ez a kutatásszervezés és tudományos műhely területén történt. „Mozdony-effektusnak" (vagy vonóerő-effektusnak) nevezném ezeket az erőfeszítéseket, mivel a bármily súlyos, legértékesebb rakománnyal, dokumentumokkal megtöltött szállítmány is csak akkor mozgatható igazán, ha nagyerejű vonóerő vontatja. Ilyen vonóerő volt a 60-as években a kutatás-szervezési dokumentáció széles körű bevezetése Magyarországon, a hetvenes évek vége felétől pedig ilyennek bizonyult a számítógépes szakirodalmi informatika és az ehhez tartozó tudományelemzés alkalmazása és kutatása. Az eddig elmondottak bevezetésül szolgálnak a könyvtáravatással összefüggő itt következő közlemény-sorhoz. E közlemények — szám szerint tíz — a Könyvtár történetének akadémiai vonatkozásait, az új székház megalkotásának politikai és művelődési környezetrajzát, tevékenységének aspektusait, az épületet és keletkezését hivatottak bemutatni, egy pedig programatikus-polémikus jellegű. Berend T. Iván, Pozsgay Imre, Láng István cikkei lényegében az avatáskor elhangzott beszédeiket adják közre némi módosítással, az Akadémia és aKönyvtár közös ügyeiről, illetve az új székház megteremtésének társadalmi környezetrajzáról szólnak. Finta József magát az épületet mutatja be elemzően; Csapodi Csaba, Rejtő István, Kónya Sándor, Braun Tibor—Teles András—Klein Ágnes a tudományos és szolgáltató tevékenység egyes vonatkozásait tárgyalják. Köpeczi Béla szubjektív hangvételű megemlékezése a Könyvtár egy régi használójának gondolatait közvetíti, míg Tamás Pál a tudományos könyvtárak jövőjéről fejti ki, néha utópisztikus gondolatait. Köszönet valamennyiük hozzájárulásáért e közlemény-sor létrejöttében. Számunkra, a Könyvtár munkatársai számára ez nemcsak megemlékezés a könyvtáravatásról, de bátorítás is a jövő munkájához, melyhez Toldy 1848. évi már említett „Utasítás"-ának 43. paragrafusa a következő, ma is érvényes intelemmel szolgál: „A könyvtárnok' szoros kötelessége minden erre feljogosított olvasót megelőző szívességgel fogadni, nekik a' kellő felvilágosításokat teljes készséggel megadni, a' kívántakat halogatás nélkül kézhez szolgáltatni." Berend T. Iván „PÉLDAMUTATÓ NAGY ÜNNEP" 163 évvel ezelőtt, a pozsonyi diétán pontosan ezen a napon és ugyanebben az órában mondotta el Széchenyi István azt a rövid beszédét, amelyben egy évi jövedelmét a Magyar Tudós Társaság alapítására felajánlotta. Igaz, naplójába aznap azt írta be, hogy ezzel minden honfitársát maga ellen haragította, mégis így volt lehetséges, hogy 162 éve, e Tudós Társaság első elölülője, első elnöke, 43