Csapodi Csaba, Csapodiné Gárdonyi Klára: Bibliotheca Hungarica. Kódexek és nyomtatott könyvek Magyarországon 1526 előtt. I. Fönnmaradt kötetek: 1. A–J (A MTAK közleményei 23. Budapest, 1988)

Bevezetés

5 Mégis teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy munkánk eredményének minden erőfeszítésünk ellenére sok fogyatkozása van. A legfőbb ok az, hogy a külföldi könyvtárakban való hosszú, rendszeres, szervezett munkára most sem kerülhetett sor. Azokban tehát még sok értékes anyag lappang. De még a már föltárt anyag közlése sem lehet tökéletes, mert csak ritkán nyílt mód arra, hogy helyszíni kutatásaink során, mikrofilmek rendelése és levelezés útján ellenőrizzük és kiegészítsük a közlések és katalógusok gyakran hiányos adatait. Ezért hiányzanak gyakran a kötetek illuminálására, kötésére, méreteire vonatkozó adatok stb. Az is sajnálatos körülmény, hogy éppen a legnagyobb kéziratgyűjtemények nyomtatott katalógusai csak töredékesen jelentek meg, az állománynak csak egy részéről, vagy relatív teljesség esetén a közlés annyira elnagyolt, hogy a mi számunkra keveset mond (pl. München). De még a megjelent katalógusoknak is csak egy része található meg a magyarországi könyvtárakban, a többinek átvizsgálása megint csak külföldön, a nagy könyvtárak kézirattárainak segédkönyvtáraiban volna lehetséges. Mégis minden hiányosság ellenére úgy gondoljuk, hogy nem időelőtti katalógusunk kiadása. Kutatásaink során ugyanis arra a tapasztalatra jutottunk, hogy bármilyen fontos újabb ismeretlen kötetek fölbukkanására lehet számítani, ezeknek mennyisége - sajnos - az eddig vártnál jóval kisebb. Úgy látszik, a XVI-XVII. században a reméltnél kevesebb kötetet tudtak külföldre menteni. Egész gyűjtemények katalógusainak átvizsgálásakor az esetek többségében egyetlen adatot nem találtunk gyűjteményünk számára. Egy-egy magyarországi kódex felbukkanása már valóságos eseménynek számított. Talán nem járunk messze a válóságtól, ha azt gondoljuk, hogy a várható teljes anyagnak beleértve a nyomtatott könyveket is - ma már mintegy 70-80%-a ismert, hiszen a legfontosabb gyűjtemények anyagát elődeink és csoportunk már föltárta. Újabb adatok előkerülésére pedig még talán nemcsak évtizedekig, hanem még sokkal hosszabb ideig számítani lehet. Főleg a kódexek és ősnyomtatványok nagy többsége látszik ismeretesnek. A legnagyobb hiányosságok az 1501-1526 közt nyomtatott úgynevezett antikva könyvek vonatkozásában vannak. Mert míg a magyarországi és szlovákiai gyűjtemények kódex- és ősnyomtatvány anyagának föltárása elkészült, sőt a két legfontosabb erdélyi gyűjteményé is (Gyulafehérváron és Nagyszebenben), addig az antiqua-anyag föltárása a legtöbb helyen nem történt meg (Országos Széchényi Könyvtár, Szlovákia, Erdély, Bécs, stb.). Ezeket a munkákat csak maguk a nagy könyvtárak végezhetik el, külső kutató számára ezek a. feladatok a gyűjtemények nagysága miatt megoldhatatlanok. A később előkerülő anyagok ismertetése pótlólagos közleményekben, pótkötetben vagy pótkötetekben kaphatna majd helyet, de addig is bőséges forrásanyagot adunk át középkori műveltségünk, szellemi életünk kutatói számára. Mert igaz ugyan, hogy a fönnmaradt anyag becslések szerint talán csak 1-2%-a az elveszettnek, (az elveszettekre vonatkozó adatokkal együtt talán 34%-a), de ezen a ponton nem kedvezőtlenebb a helyzet, mint az oklevelek esetében, azoknak is csak igen kis százaléka maradt fönn és a kutatásnak mégis ezzel a forrásanyaggal kell dolgoznia. Hogy pedig említett becslésünk szerint még a megmaradt köteteknek is csak 70-80%-át tudjuk bemutatni, legyen szabad arra hivatkozni, hogy bármely téma kutatásánál számolni kell azzal, hogy